Régi címlap - A

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Mahatma Gandhi

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...” Antoine de Saint-Exupéry 

Illatos út... A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepére került állatokért. • Emlék • „Mégis”

ELÉRHETŐSÉG, MEGKÖZELITHETŐSÉG, NYITVA TARTÁS

Gazdikereső, állatvédő SEGÉLYTELEFON, tanácsadás, információ: 30-429-2923 Üzenetek, E-MAIL

GAZDINKAT KERESSÜK AZ ILLATOS ÚTON: FOTÓGALÉRIA, KENNELTÉRKÉP • NYOMTATHATÓ LISTA • IDEIGLENES BEFOGADÓK • MÉG HÁNY NAP AZ ÉLET? - FONTOS TUDNIVALÓK

A sintértelepek állataiért • További ELVESZETT, TALÁLT, sürgősen gazdit kereső CICÁK, KUTYÁK • Ki tud róluk? • Segítség közvetítő • Megtaláltuk gazdinkat • Állatvédő Iránytű • Menü vége

 ILLATOS ÚTI ÁLLATVÉDŐ PROJEKT - A SINTÉRTELEPEK ÁLLATAIÉRT...

„...Ó, láttál már szemeket a rács mögött? Jártál már kint a sintértelepen? A reménytelenség, a kétség között Gondolkoztál már néha ezeken?!...”

A felelőtlen, ostoba petárdázástól halálra rémülve évről-évre szerencsétlen kutyák, cicák tömegei szaladnak világgá Karácsony, Szilveszter idején! Ha megtörtént a baj, azonnal ragasszanak ki a környéken fényképes plakátokat, vigyenek azokból a közeli állatmenhelyekre, sintértelepekre - elérhetőségük megtalálható az Állatvédő Iránytűben - ill. hívják gazdikereső telefon ügyeletünket a 30-429-2923-as számon, és küldjék el e-mail-ben az elveszett állat fényképét, adatait az allatvedo@freemail.hu címre!

Az Illatos úton - a belső kenneleken kívül - 46 nyitott kennel található. A hideg téli napokon is - ugyan fedéllel a fejük felett - a szélnek, hidegnek, fagynak szabadon kitéve dideregnek a kutyák... A www.idokep.hu -n, akit érdekel, megnézheti, milyen hőmérséklet várható pl. a következő éjszakára...

S.O.S. FORGÁCS-ot keresünk! A téli időszakban az Illatos úton nagy szükség van nem túl poros puhafa forgácsra a kutyák almozásához, hogy ne fázzanak, és ne kelljen vízzel takarítani körülöttük! Budapest területére a telep autója házhoz megy a forgácsért! Aki segíteni tud, kérjük hívja fel Dr. Kozma Tamást, a telep vezetőjét a 280-6832-es telefonon!

Oroszlányi kutyák S.O.S. megmentőiket várják!!!

A címlapon látható állatok már nincsenek az Illatos úton! Kisebb részük gazdához került, nagyobb részük sajnos már nem él...

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MINDENKINEK a bizalmát és segítségét, aki fontosnak tartja, hogy segíthessünk: a sintértelepekre került beteg, vemhes, öreg, megúnt, kidobott ártatlan állatoknak, hogy ne ott végezzék, hanem minden állat találjon felelős, gondos, szerető gazdájára! Köszönjük segítségüket, hogy segíthessünk a sintértelepek helyett Budapesten és szerte az országban állatotthonokat, állatvédelmi felügyelői hálózatot létrehozni és ezek révén lecsökkenteni végre a bajbakerülő vagy megkínzott ártatlan állatok számát!

Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében állhatatosan dolgozunk eredeti céljaink megvalósulásáért, az Illatos úti és más sintértelepek állataiért! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI SEGIT, HOGY SEGITHESSÜNK! - Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt

Magyarországon a kívülálló állatbarátok többsége ma úgy gondolja, hogy a médiában időnként megjelenő, állatkínzással, kegyetlenséggel kapcsolatos esetek egyediek, ritka kivételek, hiszen különben az állatvédők gondoskodnak a bajbajutott állatok mentéséről...

Sajnos a valóságban ez legtöbbször nem így van: nagyon sok felelőtlen állattartó, nem egyszer állatkínzó kétlábú él közöttünk, és az általuk bajbasodort állatok megmentéséért az állatvédők heroikus küzdelmet vívnak!

Ennek ellenére Magyarországon ma még legtöbb településen hivatalosan a sintértelepeket támogatják, melyeken az állatokkal kapcsolatos elfogadhatatlanul rossz helyzetet, legtöbbször elfogadhatatlanul rossz, antihumánus módszerekkel kezelnek, és tevékenységük ráadásul az állatokkal kapcsolatos problémák szaporodását is eredményezi, hiszen rendszerint a megelőzés érdekében nem tesznek egy lépést sem!

Ha nyugat felé átmegyünk az országhatáron, arrafelé szinte minden településen találunk állatotthonokat, ahol állatvédők szakszerűen, humánusan segítenek a bajbajutott állatokon, ezáltal az operatív segíségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma!

Az Illatos úti „állategészségügyi“ telep NEM MENHELY, ez Budapest sintértelepe! A telep a jelenleg érvényes vonatkozó rendeletek értelmében 14 nap után már nem köteles benttartani egy-egy BEFOGOTT állatot, tehát helyhiány esetén a már ennél régebben bentlévő állatokat - más megoldás híjján - ELALTATHATJÁK!!! A gazdájuk vagy megtalálójuk által LEADOTT állatokat elvileg még ennyi ideig sem kell tartaniuk, akár azonnal elaltathatják vagy jobb esetben új gazdához adják őket! 

2001. nyarán az Illatos úti telep vezetése épp a fentiek miatt kezdeményezte, hogy állatvédők segítsenek minél több állatot - az elaltatás helyett - eredeti vagy új gazdájához juttatni! A kérés sokáig lényegében visszhang nélkül maradt - részben a legtöbb állatvédő nyomorúságos lehetőségei, részben a feladat nagysága és jellege miatt.

Végül 2002-2003-ban indult el az ÚTTÖRŐ munkát végző Illatos Úti Állatvédő Projekt, mely a sintértelepek ártatlanul szenvedő, áldozatul eső állatainak körülményeit szerette volna, szeretné állatvédelmi szempontból minél inkább elfogadhatóvá tenni - és végső soron elérni, hogy Magyarország településein is állatotthonok működjenek a sintértelepek helyett! Az igazán hatékony megelőzés érdekében célunk még a média, a kommunikáció, a nevelés, a szemléletformálás és nem utolsósorban a jogalkotás, joggyakorlat eszközeinek, módszereinek, segítségének megszervezése, kifejlesztése, felhasználása is!

Az Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység!

Az Illatos úti „állategészségügyi” telelep vezetőinek kezdettől fogva azt ajánlottuk fel, hogy vállalják fel a teleppel kapcsolatos negatívumokat - hiszen elmondásuk szerint ők sem „örülnek” ezeknek - és segítünk nekik abban, hogy az Illatos úti telep az élére állhasson Magyarországon a sintértelepekkel kapcsolatos kedvező változásoknak!

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MINDENKINEK a bizalmát és segítségét, aki fontosnak tartja, hogy segíthessünk: a sintértelepekre került beteg, vemhes, öreg, megúnt, kidobott ártatlan állatoknak, hogy ne ott végezzék, hanem minden állat találjon felelős, gondos, szerető gazdájára! Köszönjük segítségüket, hogy segíthessünk a sintértelepek helyett Budapesten és szerte az országban állatotthonokat, állatvédelmi felügyelői hálózatot létrehozni és ezek révén lecsökkenteni végre a bajbakerülő vagy megkínzott ártatlan állatok számát!

Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében állhatatosan dolgozunk eredeti céljaink megvalósulásáért, az Illatos úti és más sintértelepek állataiért! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI SEGIT, HOGY SEGITHESSÜNK! - Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt

Kapcsolódó oldalak: További részletek az Illatos Úti Állatvédő Projektről • Képválogatás a korábban a telepre került állatokról • @RC 2003 • Sziget 2004 Fotókiállítás • A sintértelepek állataiért

A címlapon látható állatok már nincsenek az Illatos úton! Kisebb részük gazdához került, nagyobb részük sajnos már nem él... Ha ellátogatnak a telepre, bármikor a képeken láthatóakhoz hasonló kedves, ártatlan állatokat találnak ott, akik nagyon hálásak lesznek mindenkinek, aki megmenti őket! - A telep elérhetősége ->

 138_040504_b4.jpg _h_138_131_170k_060502_c.jpg 75k_060404_b4.jpg 137_030625_a4.jpg _angyalarcu19_4.jpg 131_050124_a.jpg 79_050207_b.jpg



Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről (Elfogadva 2007. június 16-án)

Az Egyeztető Fórum az állatvédők több éves tárgybani tapasztalatát összegezve megállapítja, hogy a gyepmesteri telepek működtetése - melyet a helyi önkormányzat finanszíroz - általában nem felel meg az Állatvédelmi Törvényben előírtaknak.

A gyepmesteri telepek nagy része korszerűtlen, mégis működési illetve fennmaradási engedéllyel rendelkezik; a telepek ellenőrzése rendszertelen, a gyepmesterek szakképzettsége sok esetben kifogásolható. A hiányosságok miatt a telepek drágán és kis hatékonysággal működnek és az állatvédelem elemi etikai elvárásainak sem felelnek meg.

Azokon a településeken azonban, ahol a gyepmesteri teendőket a - rendkívül szigorú jogszabályoknak és követelményeknek eleget tevő, és így megfelelő működési engedéllyel rendelkező - helyi menhely vállalta el, szinte problémamentes a kérdés megoldása. A befogott kutyák - a szükséges karantént, állatorvosi ellenőrzést és ellátást követően - átkerülnek a menhelyekre, ahonnan örökbeadás révén további sorsuk megnyugtatóan rendeződik.

Egyúttal a menhely is kiegészítő pénzforráshoz juthat, ami az önfenntartó civil szervezetek számára létfontosságú. A Fórum a fentiek fényében javasolja, hogy minden olyan településen, ahol a helyi állatmenhely megfelel a vonatkozó előírásoknak és vállalja a gyepmesteri teendők ellátását, az Önkormányzatok részesítsék előnyben a gyepmesteri tevékenységekre vonatkozó szerződéskötés során a civil szervezetet más jelentkezőkkel (profitorientált vállalkozók, stb.) szemben, hiszen bármilyen állat kezelése során kívánatos, hogy az állatvédelmi, állatjóléti érdekek előbbre valóak legyenek, mint magánszemélyek anyagi érdekei.

A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra” kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma.

A Fórum javasolja továbbá az állásfoglalás továbbítását a Magyar Önkormányzatok Szövetsége felé, mivel ez tartalmilag és céljaiban megfelel a 2007. május 31-én Gödöllőn a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a MEOE és a MÁTSZ részvételével megtartott Konferencia állásfoglalásának.

Forrás: www.maosz.hu/efallasfogl200706.html



Sajnos az Illatos úton szinte folyamatosan vannak kisebb-nagyobb cicák, akik sürgősen megmentőjükre várnak! Aki akárcsak ideiglenesen is biztonságos helyre be tudná őket fogadni, kérjük sürgősen menjen értük! Elérhetőség, látogatási idő ->

Kérjük SENKI NE VIGYEN CICÁT az Illatos útra, inkább próbálja legalább ideiglenesen biztonságba helyezni az esetleg talált cicá(ka)t, majd hívja gazdikereső segélyvonalunkat a 30-429-2923-on vagy írjon az allatvedo@freemail.hu címre, megpróbálunk segíteni szerető gazdához juttatásukban!

KÖZLEMÉNY - Mint mindenki tudja, a Cicagazdikereső Társaság igyekszik eleget tenni a kérésnek, ha macskaelhelyezésről van szó. Sajnos gyakorlatilag ketten vagyunk akik ideiglenesbe tudunk macskát fogadni, ezért már szinte állandósult a 20 körüli létszám mindkettőnknél. Ez így összesen max. 40 macsek. Ebbe kell beleférnie az Illatos úti mentéseknek is. Ennyi a kapacitásunk maximuma időben, pénzben, energiában.

Az utóbbi időben több állatvédő szájából hallottam, hogy ha nincs helyük a macskának, akkor beviszik-bevitetik az Illatos útra, és majd mi kihozzuk...
Több aggályom van ezzel kapcsolatban:
1. Nekem ez nagyon zsarolásnak hangzik. Aki ismer tudja, hogy szépen meg lehet kérni bármire, de az erőszakot nem tudom elviselni.
2. Ha kiderül, hogy állatvédő viszi-viteti be a macskát (meg fogjuk tudni, az biztos), fel fogjuk tenni nyilvános főrumokra, hogy ki volt az.
3. Ha rászoktatjuk az embereket, hogy vigyék az Illatos útra a macskákat akkor nem 40 hely, hanem 400 is kevés lesz! Tömegével fogják odahordani a macskákat és mi akkor is csak ketten leszünk, a hely is csak annyi lesz, mint most.
Következésképpen borzasztó felelőtlenség főleg állatvédőtől az ilyen kijelentés, mert aki ilyet mond az esetleg a macskát a halálba küldi, mert nem fogjuk tudni kihozni a cicát, mert a mi helyünk, energiánk, pénzünk is véges. Arról már nem is beszélek, hogy a plakátjainkon a lakosságot arra kérjük, hogy ne vigyen be az Illatosra macskát, erre az állatvédő azt mondja, hogy vigyék be.
Ha valaki kérését vissza kell utasítanunk macskaelhelyezés ügyben az azért van, mert NINCS HELY. Ilyenkor szoktunk imádkozni, hogy csak nehogy az Illatoson is legyen macsek, mert annak sincs hely.
Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha ilyet hallotok, mondjátok el ezeket annak, aki ilyen felelőtlen vagy meggondolatlan tanácsokat osztogat olyan embereknek, akiknek esetleg fogalmuk sincs az állatvédelmi helyzetről. Legalább mi ne tegyünk keresztbe egymásnak, mert annak a macsekok isszák meg a levét! - Oláh Gáborné Márti, 2007. október 14.
Aki szerető gazdája lenne egy-egy Illatos útról mentett kedves, szép cicának, az érdeklődhet a Cicagazdikereső Társaságnál is: 70-312-1981, 30-542-0085 - ttilda@t-online.hu - olahgaborne@gmail.com



FIGYELEM! Az Illatos úti „állategészségügyi” telep 2003 áprilisa óta - az úttörő tevékenységet végző Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében - állatvédők által készített hivatalos honlapja a www.illatosut.atw.hu címen érhető el. Más honlapokon, kiadványokban az Illatos úti teleppel, az oda bekerülő állatokkal kapcsolatban nem általunk megjelentetett, hiányos, pontatlan, megtévesztő - nem egyszer jogtalanul közzétett - információkért, ill. az Illatos úti állatokkal kapcsolatba kerülő más csoportok tevékenységéért semmilyen felelősséget nem vállalunk! Az Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység! - Pásztor Zsuzsa

MÉG HÁNY NAP AZ ÉLET?

Az Illatos úton - és más hasonló telepeken - sajnos szó szerint életbevágó a „MA MÉG SEGITHETSZ, HOLNAP TALÁN MÁR KÉSŐ!” tanács igazsága! A felelőtlenül terjesztett hazug sintérreklámmal ellentétben az Illatos úton NEM 14 NAP AZ ÉLET! Van akinek akár AZONNAL is elvehetik az életét és van aki akár 1-2 NAPON BELÜL belül meghal, mert beteg (lesz)!

Az Illatos útiak által a közterületről BEFOGOTT állatokat elvileg 14 napig kötelesek tartani, lehetőséget biztosítva ezzel régi gazdájuknak, hogy rájuk találjon. A 14 nap letelte nem jelenti automatikusan az állat életének végét, lehetőségeik szerint sok állatot tartanak bent a telepen 14 napnál sokkal tovább!

A lelketlen gazdáik vagy tájékozatlan megtalálójuk által a telepre LEADOTT állatokkal viszont akár azonnal bármit tehetnek, „elaltathatják” vagy új gazdához adhatják őket! A leadott állatok közül is lehetőség szerint sokat tartanak bent a telepen hosszabb ideig!

Mind a befogott, mind a leadott állatokra igaz sajnos, hogy akár 1-2 napon belül is megölheti őket egy-egy behozott vagy bent kialakult betegség! További FONTOS tudnivalók ->

FIGYELEM! VÁRJUK TAPASZTALATAIKAT:

Az illatos úti vakcinázás eredményességének felmérése és a védekezési program további finomítása érdekében VÁRJUK FŐLEG AZON GAZDIK TAPASZTALATAIT, AKIK 2005 NOVEMBER ELSEJE UTÁN VITTEK KI KUTYÁT AZ ILLATOS ÚTRÓL! Kérjük írják meg, melyik kennelből, melyik kutyát, mikor és milyen egészségi állapotban hozták ki, ill. lépett-e fel nála idővel valamilyen betegség, különös tekintettel a parvóra vagy szopornyicára! AZ allatvedo@freemail.hu E-MAIL CIMRE BÁRMILYEN TOVÁBBI TAPASZTALATOT, VÉLEMÉNYT, JAVASLATOT IS KÖSZÖNETTEL FOGADUNK, írásaikat, adataikat bizalmasan kezeljük! Köszönettel: Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt

IDEIGLENES BEFOGADÓNÁL LÉVŐ ÁLLATOK:

FELHIVÁS: IDEIGLENES BEFOGADÓKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN AZ ILLATOS ÚTRÓL KIHOZNI KIVÁNT KUTYÁK, CICÁK SZÁMÁRA! Aki átmenetileg biztonságos helyet tudna adni egy-két állat számára, amíg azok végleges, jó gazdira nem találnak, kérjük jelentkezzen a 30-429-2923-as mobilon! Köszönettel: Illatos Úti Állatvédő Projekt

Lap eleje

Gazdikereső, állatvédő SEGÉLYTELEFON, tanácsadás, információ: 30-429-2923

Menü eleje • Bannerek, szórólapok, plakátok • Statisztika • Kislexikon • Ajánló • Hírek, felhívások • Állatvédelmi Törvény

Illatos Úti Állatvédő Projekt - A sintértelepek állataiért...Illatos Úti Állatvédő Projekt • ARC 2003 • Képválogatás • Sziget 2004 Fotókiállítás A szopornyica ellen VIGYÁZAT SZOPORNYICA! • Gesztenye története • Védekezési Program

HONLAP: www.illatosut.atw.hu - www.allatvedo.atw.hu • E-MAIL: allatvedo@freemail.hu

Várjuk kérdéseiket, véleményüket, jó vagy rossz tapasztalataikat!

Köszönjük szépen Mindenkinek, aki segített és segít, hogy az Illatos úti állatoknak segíthessünk! 

Fotó, grafika, webmaster: Galló Gusztáv - Cat

A honlap elemeinek, tartalmának bármilyen külső felhasználása kizárólag a készítők előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Minden jog fenntartva!

Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről

(Elfogadva 2007. június 16-án)

Az Egyeztető Fórum az állatvédők több éves tárgybani tapasztalatát összegezve megállapítja, hogy a gyepmesteri telepek működtetése - melyet a helyi önkormányzat finanszíroz - általában nem felel meg az Állatvédelmi Törvényben előírtaknak.

A gyepmesteri telepek nagy része korszerűtlen, mégis működési illetve fennmaradási engedéllyel rendelkezik; a telepek ellenőrzése rendszertelen, a gyepmesterek szakképzettsége sok esetben kifogásolható. A hiányosságok miatt a telepek drágán és kis hatékonysággal működnek és az állatvédelem elemi etikai elvárásainak sem felelnek meg.

Azokon a településeken azonban, ahol a gyepmesteri teendőket a - rendkívül szigorú jogszabályoknak és követelményeknek eleget tevő, és így megfelelő működési engedéllyel rendelkező - helyi menhely vállalta el, szinte problémamentes a kérdés megoldása. A befogott kutyák - a szükséges karantént, állatorvosi ellenőrzést és ellátást követően - átkerülnek a menhelyekre, ahonnan örökbeadás révén további sorsuk megnyugtatóan rendeződik.

Egyúttal a menhely is kiegészítő pénzforráshoz juthat, ami az önfenntartó civil szervezetek számára létfontosságú. A Fórum a fentiek fényében javasolja, hogy minden olyan településen, ahol a helyi állatmenhely megfelel a vonatkozó előírásoknak és vállalja a gyepmesteri teendők ellátását, az Önkormányzatok részesítsék előnyben a gyepmesteri tevékenységekre vonatkozó szerződéskötés során a civil szervezetet más jelentkezőkkel (profitorientált vállalkozók, stb.) szemben, hiszen bármilyen állat kezelése során kívánatos, hogy az állatvédelmi, állatjóléti érdekek előbbre valóak legyenek, mint magánszemélyek anyagi érdekei.

A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra” kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma.

A Fórum javasolja továbbá az állásfoglalás továbbítását a Magyar Önkormányzatok Szövetsége felé, mivel ez tartalmilag és céljaiban megfelel a 2007. május 31-én Gödöllőn a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a MEOE és a MÁTSZ részvételével megtartott Konferencia állásfoglalásának.

Legyünk a karácsonyi fény hordozói!

A Karácsony és a fény összetartoznak. Milyen lenne a karácsony a karácsonyfa színes gyertyái, égői, csillagszórói és díszeinek csillogása nélkül? Milyen lenne a karacsony, ha a külső körülményein túl egy belső fény: a szeretet nem sugározná körül? De azért is tartozik össze karácsony és a fény, mert karácsony éjszakáján a betlehemi mezők felett megjelent Isten dicsőségének fénye. Ez az égi fény vette körül a pásztorokat és döntötte le őket lábaikról. Mennyei karok zengték a halleluját: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség és jóakarat az embereknek!" S angyal hirdette: „Született néktek ma a Megtartó…!” Ez a fény, a megváltó Krisztus megjelenése a karácsony igazi fénye. Ez a fény isteni fény volt, amely felgyulladt egy sötét világ éjszakájában: „Lux in tenebris” – ahogy régi korok hívői megfogalmazták.

Kellett a fény, mert nagy volt a sötétség, amikor Krisztus megszületett. Nagy volt akkor a történelem sötétsége, mely beárnyékolta a választott nép életét. Idegen urak voltak rajtuk, a rómaiak, akik Kr.e. 63-ban foglalták el országukat, és rabigába hajtották annak népét, adókkal sanyargatták, katonasággal háborgatták. Minden elnyomott hazafi szívében ott égett a vágy a régi szabadság s a dávidi nagy királyság visszaállítására.

Nagy volt a sötétség az emberi szívekben is. A régi erkölcsi normák meglazultak, ha ugyan el nem tűntek. A gazdagok uralkodtak és kisemmizték a szegényeket, az elhagyottakat, az özvegyeket s az árvákat. Irígység, önzés, maguknak kaparás, veszekedés s egymás ellen elkövetett vétkek tették szinte elviselhetetlenné a mindennapi életet. Nagy volt a sötetség a hitéletben is. A régi vallási parancsolatokat, melyek mindaddig összetartották s megőrizték a népet, vagy kijátszották, vagy cinikus mosollyal hágták át, de többnyire már elfelejtették. Álvallásossággal igyekeztek Istennek tetszeni, melyben a szép formák ugyan megvoltak, de fájóan hiányzott belőle az elkötelezett élet. A nép azzal dicsekedett, hogy ők betartják a törvényt – a maguk módján. Fenntartották ugyan a templomot – de megtűrték benne az árusokat és a pénzváltókat. Volt papi rendjük – de ezek messze elkerülték az út szélére dobott áldozatokat, a társadalom kivetettjeit, mert fontosabb volt a hierarchia megőrzése, a vallási gépezet olajozott működése, mint a könyörületes szív, a lehajló irgalom és a megsegítő szeretet. 

Nagy volt a sötétség, mert a nép reménytelenségben élt, mivel nem látott kiutat hétköznapi szegénységéből, földhözragadtságából, nem látta népének szabadulási lehetőségét a római sasok karmaiból – így nem csoda, hogy sötétnek látta a kort, amelyben élt.

Ebbe a többrétű sötétségbe hasított bele a karácsony fénye: Krisztus megszületése, aki azt mondotta magáról: „Én vagyok a világ világossága”. Követői: a tizenkettő, a hetven tanítvány, a szélesedő kör és mindazok, akik népévé lettek, azok a milliók és milliárdok azért követték őt, mert felismerték, hogy Krisztus a fény a világ sötét éjszakájában!

Ha ő fény volt az ókor világában, lássuk meg, hogy Krisztus fény a mai világunk setétségében is. Hiába gyuladnak ki a metropolisok felhőkarcolóinak neonfényei, és hiába a százezer csillogású fény az utcákon, s a házakban, lakásokban a megannyi karácsonyfa sziporkázó fénye, mégis egy olyan világban élünk ma, amelyben a sötétség nagyobb, mint valaha is volt.

Milyen nagy a történelem sötétsége, amelyben élünk! Mi magyarok, akik fájóan emlékezünk a trianoni katasztrófára immár 85-ödik éve, korán megtapasztaltuk azt, hogy mi is valójában a történelemnek e sötétsége. Az azóta eltelt időben sorjáztak a világháborúk, helyi háborúk, forradalmak, tömeggyilkosságok, idegen uralmak, számunkra pedig itt a szétdarabolt ország, melyben ma minden harmadik magyar külföldön kénytelen élni! – milyen rettenetes ez a sötétség!

És mekkora a sötétség az erkölcsi életben! Csak szét kell nézni ebben a nyugati, hajdan volt keresztyén világban, ahol a társadalmaknak a már régen megrendült erkölcsi tartóoszlopai korunkban összedűlőben vannak. Aláásásuk évszázadokkal ezelőtt kezdődött, amikor keresztyén talajon megjelent annak tagadása: a szekpticizmus, a cinizmus, a hedonizmus és a materializmus. A keresztyén hit alásüllyedt, és ennek egyenes következménye a felbomlóban levő társadalmi, erkölcsi élet. Hol vannak a felelősségteljes emberek? Hol vannak a másokért élni tudó emberek? Hol vannak ma az igaz hazafiak, akik vallják, hogy a haza mindenek előtt? Hol vannak azok, akik a Tízparancsolatot és a Nagyparancsolatot ma is a szívükbe vésve hordanák, és aszerint igyekeznének élni? Van viszont korrupció, csalás, kisemmizés, kizsákmányolás, könyöklés – ezen abnormitások számítanak a mai világban normális életnek. Az adott szó már nem kötelez, sőt az írott sem. A házastársi eskü már nem kötő erő többé. A gyermeki szeretet és ragaszkodás a szülőkhöz úgy olvadt el, mint a tavalyi hó. A szülők felelősségüket a gyermekekért az iskolára tukmálták, az meg csak legfeljebb oktat, de nem nevel, így marad az utca, mely a modern kor nevelőjévé rukkolt elő. Szétbomló családok, felbomló társadalmak, széteső világ körülöttünk s bennünk. Mindebből olyan sötétség gomolyog felénk, mint közelgő tornádó mélyének örvénye, mely világunkat a pokol megsemmisítő mélységébe készül lökni. 

Mekkora a sötétség a mai ember életében! Mennyi egzisztenciális félelelem fojtogatja torkát és remegteti a modern ember szívét! Mennyi kétség él a lelkekben az élet nagy egzisztenciális kérdései felől: miért vagyunk, mi a célunk, hová megyünk? Mivel nincs már megnyugtató felelet, ezek megülik a lelket mint fekete madarak szomorú serege – a lelket, mely fájdalmas sebeket hordoz, amiket mások ütöttek, vagy a világ vágott, vagy önmaga szakított.

Karácsony ma is azért van, hogy a sötétségben ülő emberiség életébe belesugározzék isteni fénye, világosságot teremtve ott, ahol sötetség van. Milyen ez a világosság? Olyan, amelynek fényénél megérthetjük, hogy a világot irányító elveknél nagyobb a szeretet.

Az elvek hideg filozófiai gondolatok, melyek hideg politikai ideológiává átalakulva képesek tönkretenni, lemészárolni az embert, háborúkban, forradalamakban, népírtásokban és égbekiáltóan rossz békéknek a legyőzöttekre való kényszerítésében. A mögöttünk levő 20. század vérzivatarai szörnyű illusztrációi az ideológiák ámokfutásának. Mi nem elvekből, hanem szeretetből születtünk és szeretetre vágyunk, mert ez az életelemünk. Az elveket mégsem kell eldobni, hanem a szeretet mérlegére tenni: ami azon megáll, csak az követhető, mert csak az szolgálja az egyén, az emberiség és a világ életét!

A krisztusi világosság fényénél megértjük azt is, hogy vallásból fakadó hit nékül az ember elveszti a transzcendens Istennel való kapcsolatát, ami a teremtmény és teremtő közötti viszony halálos megszakadása. A modern nyugati ember gőgösen felszámolta ezt a kapcsolatot, és ezért jutott a „független” ember mély egzisztenciális válságba. Ezért lett világa hideg, értelmetlen, cél nélküli; ezért érzi magát idegennek a világban, s él félelmek között. Fél a másiktól, fél önmagától és fél ismeretlen sorsától, amely reá várakozik, de legfőképpen fél a haláltól, mely élete egy kiszámithatatlan pontján rácsap s visszatéríti őt a porba. A bűn lényege az istenellenes lázadásból következő Istentől való elszakadás, mely önmagában hordozza a büntetést.

Megértjük azt is, hogy ahol nincs hit, ott nincsenek kötelező erejű erkölcsi normák sem. A hit hiányában ezek menthetetlenül viszonylagossá válnak, azaz vitathatóvá, megkérdőjelezhetővé, megtámadhatóvá, s végül is nem lesznek kötelezőek. Ha egy hordóról leütik az abroncsokat, a dongák menthetetlenül szétesnek. Igy esik szét keresztyén hit nélkül az emberi személyiség, hullnak szét a kis és nagy közösségek, a család, a társadalom s végül a világ, s megérkezik az emberiség egy új pogány korba, ahol az ember egyik kezében husáng helyett nukleáris fegyver van, a másikban biológiai.

Ma jobban kell Krisztus karácsonyi fénye, mint valaha is. Ha a mai karácsony fénye csak a karácsonyfán marad s nem gyullad fel lelkünkben, akkor nekünk csak valamiféle pogány karácsonyunk van. Karácsony azért van, hogy az isteni fény a szívünkbe hasson, ott lobogjon, s onnan vetítődjék ki a sötét világba. Nagy a sötétség, vajon számít-e egy magányos láng? A fénynek az a tulajdonsága, hogy legyen az bármilyen kicsi, azt a világmindenség minden sötétsége sem tudja kioltani, s az a legsötétebb sötétséget is világossá teszi. Még egy kicsi pislákoló láng is azt bizonyítja, hogy a sötétség legyőzhető, hogy egy kicsiny, szikrányi fény elűzheti a sötétséget, mert „a világosság a sötétségben fénylik" (János ev. l:5 v.). Mi emberek egyformák vagyunk abban, hogy sötétség vesz minket körül, amely belénk is hatol. Ám a hívő ember abban különbözik másoktól, hogy annak szívében meggyújtotta Isten az ő világosságát, s ennek a világosságnak a fényénél és fényéből él, s ezt a világosságot igyekszik kivetíteni a családba, a rokonok, az emberek közé. Ennek a világosságánál ismerhetjük föl a 85 év óta elszakított magyar véreinket, s öleljük keblünkre őket – talán éppen e sorok olvastának napjaiban!

Legyünk a karácsonyi fény hordozói! Legyünk karácsonyi angyalok, akik a karácsony fényét belesugározzuk ebbe a világba, továbbadva azt a fényt, amit Isten gyújtott fel bennünk, hogy általa megvilágosítsa ezt a sötét világot. Engedjük, hogy ezen a karácsonyon annak fénye megtaláljon bennünket, és ott maradjon a szívünkben, ameddig csak dobog az a szív.

Amíg Krisztus fénye világol, a sötétség nem győzhet sem bennünk, sem ebben a világban!

Dr. Pungur József - Erdély ma - 2005. 12. 13.

Fertőző állatbetegségek

Dr. Lakatos Béla - fertőző állatbetegségek szakrendelése

1112 Budapest, Vadon u. 7. • Telefon: 1-319-7313, 30-937-2170

Kapcsolódó oldal: Gesztenye története

Gesztenye története

Mikor édesanyám nyugdíjba ment, nagyon megviselte a tétlenség, a magány (édesapám sajnos már meghalt). Magába roskadt, és egyre szomorúbb lett. Nővéremmel kitaláltuk, hogy meglepjük egy cicussal. Amikor megemlítettük neki a dolgot, azt mondta, hogy inkább egy kutyust kér, azok közelebb állnak hozzá.

Mivel pici korom óta imádom az állatokat, és mindent, ami róluk szól, így olvastam az Illatos útról is. Mindenképp innen szerettem volna hozni neki kutyust, hisz ezzel egyben egy blöki életét is megmentenénk. Anyu egy kistestű, világos színű szukát szeretett volna, így folyamatosan lestem a telep honlapját. Aztán az egyik nap felkerült egy pont ilyen kutyusról egy kép. Persze egyből rohantunk a kislányommal pórázt, nyakörvet venni, és mentünk ki a telepre. De mire odaértünk, a kutyus már nem volt ott. Körbenéztünk, és akkor megláttam Őt :) Egy fekete kutyussal volt egy kennelben, mindketten csendben gubbasztottak. Mivel a kérdésemre nem tudta megmondani a sintér, hogy milyen nemű, egy kötelet dobott a nyakába, és kivezette az orvosi szobába. Sose felejtem el ezt a pillanatot. Meg se próbált tiltakozni, behúzott farokkal, hihetetlenül remegve ment, mint aki lemondott már az életéről. Simogattuk, vígasztaltuk egy ideig, és amíg visszavitték, gyorsan felhívtam az anyukámat, hogy találtam egy nagyon aranyos kis szukát, csak ő gesztenyebarna... Anyu épp akkor jött ki az orvostól, aki megállapította, hogy sokizületi gyulladása van - egyik napról a másikra szinte lebénult az egyik karja. Azt mondta, hogy inkább ne hozzunk neki semmit, mert ezzel a betegséggel már nem fogja tudni gondozni. Igy szomorúan ugyan, de ott kellett hagynunk. Mielőtt elmentünk, még egyszer elsétáltunk a kennelje előtt, ő pedig remegve felült, és szomorúan ránk nézett azzal a kis barna szemével...

Innentől kezdve én minden éjjel ezzel a barna kis szempárral álmodtam. Tudtam, hogy nem hozhatom el, de annyira nagy hatással volt rám, hogy pár héttel később muszáj volt felhívnom a telepet, hogy mi történt vele. Mivel hétvégén telefonon nem adtak felvilágosítást, így elmentem személyesen megnézni. Amikor bementem, a sintér azt mondta, hogy a kutyust már elvitték - még azt is hozzátette, hogy „mindenki a Morzsit akarja”. Elmondhatatlanul nagy kő esett le a szívemről, pedig tudtam, hogy rajta kívül még rettentő sok helyes kutyus van bent, és én nem tudok rajtuk segíteni. Máig sem tudom megmagyarázni, hogy mi okból mentem mégis be körülnézni. Nem volt a régi kennelben, de az épület végén, egy másik kennel sarkában reszketett rettenetes állapotban. A sintér azt mondta, hogy őt már ne vigyem ki, mert gyógyíthatatlan bőrbetegsége van, azért olyan ritka a szőr az oldalán. Ráadásul harapós, megbízhatatlan, vad kutya, és még az alsó fogsora is rosszul áll, egy „selejt” - és máris vitt ki a kölyökkutyákhoz, hogy onnan válasszak.

Rettenetesen felzaklatott ez, főleg az, hogy ki se akarta már adni, egyszerűen „leírta”. Kétségbeesésemben nem foglalkoztam vele, hogy tulajdonképp nincs is hova vinnem, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy valahogy meg kell mentenem. Hiába győzködtem a sintért, hogy nekem nem kell másik kutya, csak Ő kell, és szeretném elvinni. A sintér dühösen bizonygatta az igazát, és azt mondta, hogy ha neki nem hiszek, hát kérdezzem meg az állatorvost. A nővérem is eljött velem, de ő is a sintér pártján állt, mert rettenetes állapotban volt szegény kutyus lelkileg is, meg külsőre is. Mivel mindkettőnknek van egy kislánya, így egy vad, harapós kutyát semmiképp sem akart elhozni - de én meg kétségbeesve bizonygattam neki, hogy ez a kutya egyáltalán nem az. Aztán bementünk az állatorvoshoz, és a sintér úgy dobta fel a vizsgálóasztalra a kutyát (megvető szavakkal kísérve), mint egy szemetet. Aztán durván lenyomta a fejét az asztalra, hogy „nehogy megharapja az orvost,” miközben a kutyus semmit sem csinált, csak remegett... Ez a jelenet már a nővéremet is megviselte, és ekkor már ő is el akarta hozni onnan szegényt, lesz, ami lesz - legfeljebb keresünk neki egy gazdit. Úgyhogy végül félórás küzdelem után megírták a papírokat, beadták neki a kötelező veszettség elleni oltást, és végre elhozhattuk.

Hazafelé az autóban nagyon fegyelmezetten ült, és a nővérem kedvéért elővette a legtechnikásabb nézését: az orra ilyenkor teljesen a föld felé néz, és azokkal az ártatlan, szomorú boci szemeivel pislog alulról felfelé:) A második piros lámpánál a (történtek miatt amúgy rettenetesen ideges) nővérem csak ennyit mondott elérzékenyülten: „Na, ne nézz már így rám!” :)

Még aznap elvittem egy nonstop kutyakozmetikába, ahol megfésülték, megfürdették, megnyírták a szőret, levágták a körmeit. Itt is szó nélkül tűrte a megpróbáltatásokat, meg se próbált menekülni, csak reszketve állt.

Ugyanitt az állatorvos is megnézte, aki azt mondta, hogy csak a vitaminhiánytól, és az alultápláltságtól ilyen ritka a szőre, nem bőrbeteg. A hőemelkedése lehet az izgalomtól is, a szemgyulladásra adott cseppeket, a tüsszögés lehet a friss levegőtől, virágportól is - de ha jelentkeznek más tünetek (pl. ragacsos orrfolyás, szem-váladékozás), azonnal hozzam vissza.

Sajnos mivel már betegen kapta a veszettség elleni oltást, pár nap múlva az állapota rettenetesen leromlott. Ekkor már egyértelműen jelentkeztek a szopornyica tünetei. Több mint egy hétig infúziót, 4-5 szurit kapott minden nap, amit ugyanúgy némán, mozdulatlanul tűrt. Még az orvosok is megjegyezték, hogy rég láttak ilyen szelíd kutyust - így el is neveztük kicsi Gesztenyének - nem csak a szelídsége, hanem a gesztenyebarna színe miatt is :) Póráz nélkül, nyugodtan feküdt a vizsgálóasztalon, míg az infúziót bekötötték, csak a kis fejét dugta oda hozzám. Amíg ott ültem mellette, meg se moccant, viszont ha ki akartam menni, egyből kétségbeesve jött volna utánam.

Amikor hozzánk került, napokig csak remegve feküdt, és szomorúan nézett. Nem tudott örülni, csak rettegni. Félt a függönytől, a résnyire nyitott ajtóktól, nem mert bejönni a konyhába, de még a fém etetőtáltól is félt, hiába volt benne bármi finomság - csak műanyag tálból merte megenni. Hiába simogattuk, kényeztettük, a farkát sose csóválta, sose ugatott. Anyukám meg is jegyezte, hogy összeszorul az ember szíve, ha ránéz erre a kutyusra - és mennyivel jobb egy vidám, bohókás kis állattal élni, mert az emberre is átragad ez a hangulat nagyon.

Aztán amikor sok nap után először moccant meg 1-1 centiméternyit a farkincája a póráz látványától, amikor indultunk sétálni - Anyu volt az első, aki majdnem elsírta magát örömében :) Le se lehet írni azt az érzést, ahogy napról-napra látja az ember, hogy hogyan nyílik meg egy ilyen kutyus - amikor először nyújtózott ki a fűben elégedetten szusszanva, amikor először ugrott fel a lábunkra, amikor először ugatott meg egy cicát izgatottan, amikor először hempergett... Ezek a látszólag kis eredmények olyan boldogságot hoztak a családba, hogy azt el se tudom mondani :) És Gesztenye szép lassan a család kedvence lett, majd a ház kedvence, az utca kedvence... :) Még azok az emberek is megdicsérték, megcirógatták, akik amúgy nincsenek oda a kutyusokért, és akik eleinte hallani se akartak róla, hogy a házunkban lakjon - mi meg rettenetesen büszkén söpörtük be az elismeréseket :)

Épp ezért rettenetes volt látni, hogy minden igyekezetünk ellenére, lassan ugyan, de Gesztenye állapota a gondos orvosi kezelés ellenére napról-napra tovább romlott. Az orvos azt mondta, hogy sajnos későn kapta a szérumot, és a betegség továbbhaladt a légutakra is. Láza volt, begyulladt a torka, nagyon csúnyán köhögött, tüdőgyulladása lett... stb. Nem evett semmit, nem is ivott, csak a bevizezett tenyerem nyalogatta. Egész nap csak feküdt, rettenetesen gyenge volt. De mikor kamillával tisztogattam a szemét, orrát, olyan szeretettel nyalogatta a kezem, hogy majdnem elsírtam magam.

Aztán pár nap múlva elkezdett fekvés közben remegni a lába, ami persze lehet a láztól is, de az orvos is említette, hogy itt az utolsó stádiumban az idegrendszert is megtámadhatja a betegség, és az így is jelentkezhet. Én nagyon kétségbeestem, és próbáltam minél több információt összegyűjteni erről a betegségről, hátha valamit még tudnék tenni érte, csak eddig nem vettem észre. Igy találtam rá az állatvédők szopornyica segélyvonalára, ahol azt javasolták, hogy mutassam meg Dr. Lakatos Bélának, aki ennek a betegségnek már a specialistájává vált. Ha valaki, akkor ő tud segíteni nekem.

A doktor úr még aznap meg is nézte Gesztenyét. Labormintát vett az orrváladékából, speciális szemcseppet készített, további szérumot, antibiotikumot, vitamin-injekciót adott be, aszkorbinsavat itatott vele... stb. Amikor kijöttünk tőle, én őszintén szólva feladtam a harcot. Addigra már kb. 40 ezer Ft-ot költöttünk el a gyógyítására, továbbra is nagyon beteg volt, még csak az se volt biztos, hogy életben marad-e. Az orvosok mind azt mondták, hogy nem tudnak ígérni semmit, de még nem szabad feladni, mert Gesztenye nagyon harcol, és sokkal „jobb” állapotban van, mint ahogy a betegsége előrehaladottságából várható lenne.

Én viszont rettenetes bűntudatot éreztem. Egyrészt, mert miattam „kínozzák” ennyit ezt a szegény kutyust, és lehet, hiába kapja a napi 4-5 szurit, szemcseppet hetek óta... Másrészt, mert a családomtól „veszek el” ennyi pénzt, sőt, még nincs is vége... És talán értelmetlenül... De ha nem teszek meg mindent érte, akkor is marna a bűntudat. És az is bántott nagyon, hogy nagyon sokra tartom az orvost, akihez először mentem, és emiatt nem is akartam kezelés közben orvost váltani. Ő is kiválóan végezte a munkáját, én pedig nem akartam azt tönkretenni. Annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy csak sírni tudtam. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, mi lenne a helyes döntés.

Aztán a sors megszánt :) Az első vizsgálat után kb. délben jöttünk ki Lakatos doktortól, és délután 3-kor Gesztenye „feléledt”. Séta közben 4 lábon ugrálva üldözni kezdett egy szöcskét, megkergetett egy cicát és elkezdett enni... Másnap újra elmentünk hozzá, és Gesztenye napról-napra jobban lett. Valami bátorság-injekciót is adhatott neki, mert kifelé jövet még egy vizsgálatra váró óriási németjuhászt is meg akart enni a kis szentem :) A doktor úr is mondta, hogy még sosem kezdett el ilyen későn kezelni kutyát, és még sosem látott egyet sem ilyen gyorsan gyógyulni. Biztos nagyon sokat segített a gyógyulásban a kép is, amit a kislányom rajzolt: egy rettenetesen dagi Gesztenyét, amit fel is ragasztott a kutyus feje fölé, mint célkitűzést... :))

Most egy Balaton melletti kis faluból írom ezt a történetet, ahol nyaralunk. Gesztenye olyan egészséges, mint egy Makk Marci - teljesen meggyógyult :) A dundisággal még hadilábon áll, mert az étvágyát tekintve eléggé a „Tesco gazdaságos” kategóriába tartozik, de igyekszünk nagyon elkényeztetni:) Ma végre sikerült becsábítani a Balatonba is :) Amikor bementem a 20 cm-es vízbe, ő a parton rohangált, hátha talál egy félszigetet, vagy hidat, ami hozzám vezet. Aztán amikor hívtam, más lehetőség híjján, mint valami fitnesz világbajnok, olyan lelkesen ugrott be egyenesen a lábam mellé :) Szerintem nem is tudta, hogy mire vállalkozott... :) Amikor rájött, hogy a Balaton az elég nedves, lehajtott fejjel, döbbenten gúvasztotta a szemeit a vízre, és villámgyorsan kitolatott belőle :)) Amikor pedig újra szárazföldet érzett a talpacskái alatt, rettenetesen büszke lett magára, hogy túlélte ezt is :)) Teljes extázisban vágtázott, ugrált, pörgött, hempergett a réten, és még a nála 3x nagyobb, sziszegő hattyúkat is megugatta a partról :) Annyira jó látni, hogy ilyen vidám, „bátor” :) ugribugri kis izombogyó lett belőle :) Rá se lehet ismerni, mindenki egy incifinci kölyökkutyának nézi :) Az idegen emberektől, főleg a férfiaktól még mindig fél - de idővel remélhetőleg újra megtanul majd bízni az emberekben. A férjem mindenesetre már pár rúd májkrémet feláldozott erre a nemes célra ;))

Utálja a konzerv kutyakaját és az esőt, de imád minket, a 8 éves kislányomat, a májkrémet, a májat, a pipicombot, a csontot, a husit husival enni, a maci-sajtot, a csokit, az autókázást, a vakondlukakat kiásni, fűben rohangálni, és éjjel száraz kutyatápot nasizni :) Imádja, ha együtt van a család, ha a tenyerünkből ehet, és ha bemászhat az ölünkbe, mint egy kiscica :) Volt már kutyám, nagyon szerettem is őket, de ilyen mély kötődés még sose alakult ki köztünk.

Mi megnyertük ezt a harcot, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk :)

Hálás köszönet érte első kezelőorvosának és csapatának, Dr. Lakatos Bélának, és mindenkinek, aki szurkolt nekünk - nélkülük ez nem sikerült volna.

És külön köszönet a férjemnek, aki végig hitt bennünk, és mindenben mellettünk állt :)

Gesztenye Gazdija


Szeretettel gratulálunk Gesztenye megmeneküléséhez és köszönjük az életéért vívott állhatatos harcot Orvosai mellett szerető Gazdáinak! Külön köszönjük megható és tanulságos történetét! Megérdemelten hosszú, boldog életet kívánunk, sok szeretettel! PZs. 2005. 08. 11.

Forrás: www.illatosut.atw.hu/gazdinal/gesztenye.htm

Az Illatos útra került kutyák statisztikája - 2004.

BEKERÜLÉS/KIKERÜLÉS MÓDJA	2004.01.01. - 09.30. hivatalos adat	2004. összes becsült adat
KÖZTERÜLETRŐL BEFOGOTT	709	945 ?
GAZDÁJA ÁLTAL LEADOTT...	2.538	3.384
ELKOBZOTT	30	40 ?
MEGFIGYELÉSRE BEKERÜLT	186	248 ?
ÖSSZESEN ÉLVE BEKERÜLT	3.463	4.617 ?
GAZDÁHOZ KERÜLT	1.298	1.730 ?
ÁLLATVÉDŐKHÖZ KERÜLT	109	145 ?
„ELALTATOTT” VAGY BETEGSÉGBEN A TELEPEN MEGHALT...	2.056	2.741 ?
TETEMEK	2.225	2.966 ?

Az Illatos úti állategészségügyi telep statisztikája nem publikus... Az alábbi 2004. I-III. negyedéves hivatalos statisztikai adatokat a 2004-es visegrádi állatvédő konferenciára kaptuk, ill. azok alapján becsültük meg az éves adatokat.

A telepre került macskákról sajnos nincs adat...

Pásztor Zsuzsa, 2005. január

„MÉGIS”

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket!

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet, mégis tégy jót!

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt!

A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!

A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!

Az embereknek szükségük van a segítségre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Teréz Anya

Igy kezdődött...

Illatos Úti Állatvédő Projekt - A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepére került állatokért...

„Illatos út”... A felelősségteljes állatvédők előtt rettegett ez a két szó, a kívülállók nem is igen tudnak róla, még az állatbarátok többsége is „menhelynek” hiszi... Sajnos kevesen tudják, hogy ma Magyarországon az önkormányzatok (tisztelet a ritka kivételnek) az - állatvédők önerejéből és jóindulatú állatbarátok adományaiból vegetáló - állatmenhelyek helyett hivatalosan az állategészségügyi telepnek, gyepmesteri telepnek, ebrendészetnek nevezett sintértelepeket támogatják!

Az Illatos úton a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepe NEM MENHELY, ez Budapest sintértelepe! A telep a jelenleg érvényes vonatkozó rendeletek értelmében 14 nap után már nem köteles bent tartani egy-egy BEFOGOTT állatot, tehát helyhiány esetén a már ennél régebben bentlévő állatokat - más megoldás híjján - ELALTATHATJÁK!!! A gazdájuk által LEADOTT állatokat elvileg még ennyi ideig sem kell tartaniuk! (A leadott állatok lehetnek eredetileg elveszett és megtalálójuk által leadottak is.)

2001. nyarán az Illatos úti telep új vezetése épp a fentiek miatt levelet írt minden környékbeli állatvédő szervezetnek, kérve, segítsenek minél több állatot - az elaltatás helyett - eredeti vagy új gazdájához juttatni! A kérés sokáig lényegében visszhang nélkül maradt - részben a legtöbb állatvédő nyomorúságos lehetőségei, részben a feladat nagysága és jellege miatt.

Nehézségeink miatt mi sem tudtunk azonnal reagálni, de a levelet megőriztük, és amikor 2002. augusztusában, a nagy dunai árvíz idején ijesztő hírek jöttek az Illatos útra bekerült, árvíz elől mentett kutyákról, kétségbeesetten berohantam utánuk a telepre. Ott szerencsére kiderült, hogy az árvízi kutyák sorsa megnyugtatóan rendeződött, de ha már ott voltam és „véletlenül” nálam volt a telepről korábban kapott levél, hosszasan elbeszélgettem a telep vezetőjével az állatvédők segítségének lehetséges módjairól. Igy kezdődött...

A folytatás változatlan nehézségeink miatt sajnos tovább váratott magára, míg 2002. Karácsonya után elkezdtük az Illatos úton készített szöveges listáinkat rendszeresen kitenni az internetre. 2003. áprilisában nyílt végre arra lehetőségünk, hogy az Illatos úti telep vezetőinek felhatalmazásával elindítsuk a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepe hivatalos honlapját, rendszeresen frissített fényképes galériával, letölthető, szöveges, képes listával - a telepre bekerült állatokért! Mivel sajnos sem saját tőkénk nem volt elegendő, sem a telep felettes szerveitől - a jóváhagyáson kívül - más támogatást nem kaptunk, így az Illatos úti honlap eddig jórészt különböző free szervereken üzemelt.

Igy indult el 2003. elején Pásztor Zsuzsa és Galló Gusztáv munkájával, egy alapítvány támogatásával, állatbarátok segítségével az ÚTTÖRŐ munkát végző Illatos Úti Állatvédő Projekt, mely a sintértelepek ártatlanul szenvedő, áldozatul eső állatainak körülményeit szerette volna, szeretné állatvédelmi szempontból minél inkább elfogadhatóvá tenni.

Honlapunknak köszönhetően a telep vezetőinek elmondása szerint is egyre többen mentek ki a telepre állatokat örökbefogadni, ezzel megmenteni.

2003. nyarán G.G. és P.Zs. sintértelepek állataiért készült plakát sorozatának egyik darabját kiállították az @RC óriásplakát kiállításon, ahol végül a közönségdíjat is megnyerte.

Az óriásplakát pályázaton elért sikerünk - amely kiváló alapot adott a még hatékonyabb, eredményesebb továbblépésre - sajnos nem a további kibontakozást eredményezte, hanem írigyeink aktivizálódását...

Reméljük azon állatvédők segítségével, akik szerte az országban már eddig is nagyon sokat tettek „a sintértelepek állataiért”, és akik eddig is - a széthúzás helyett - az összefogást keresték, végre lényeges javulást tudunk elérni a gazdájuk felelőtlensége miatt bajba jutott állatok sorsának rendezésében! Ebben a munkában kitüntetett szerepet szánunk az Illatos úti „állategészségügyi” telepnek, amely - minden hiányossága és hibája mellett - jelenleg a legkedvezőbb adottságokkal rendelkező ilyen telep az országban!

Addig is kérjük, senki ne vigyen ezekre a helyekre egyetlen állatot sem, mert könnyen lehet, hogy a halálba viszi őket!

Aki elveszítette állatát, annak ajánlatos a lehető legsürgősebben személyesen kimenni a környékbeli telep(ek)re!!!

Kérjük, aki állatot szeretne, menjen el egy ilyen telepre és próbáljon az ottani ártatlan állatok közül választani, hiszen választásával nemcsak egy hálás, szerető társat nyerhet, de új kis társának ezzel az életét is megmenti!

Köszönettel: Pásztor Zsuzsa,
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
help@sinterstop.hu


Az Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében lehetőség szerint együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység!

2003. szeptember 30.

Kapcsolódó oldalak:
Az Illatos út eredeti hivatalos honlapja (felújítás alatt): www.illatosut.atw.hu
Képválogatás (felújítás alatt): www.illatosut.atw.hu/__show/index.html

@®© 2003

2002 végén - 2003 elején Pásztor Zsuzsa és Galló Gusztáv munkájával, állatbarátok segítségével elindult az úttörő munkát végző Illatos Úti Állatvédő Projekt, mely a sintértelepek ártatlanul szenvedő, áldozatul eső állatainak körülményeit szerette volna, szeretné állatvédelmi szempontból minél inkább elfogadhatóvá tenni.

2003 nyarán a sintértelepek állataiért készült plakát sorozatunk „tacskós” plakátját kiállították az @®© óriásplakát kiállításon, ahol végül a közönségdíjat is megnyerte!
Köszönet érte minden jószándékú támogatónknak!











































Fotó & grafika: Galló Gusztáv, design: Pásztor Zsuzsa
www.sinterstop.hu - Minden jog fenntartva!




















Jeligénk: Bonzó

















Köszönjük a XEROX támogatását!


2003. augusztus

Miért életmentő az ivartalanítás?

Cicákra, kutyákra egyformán érvényes!!!