2008. december 3., szerda

A pokolba vezető út...

Avagy a média és a véleményformálók felelőtlensége...
Igaz mese a Pokolról és a Mennyről


















Pakolják az állat-tetemeket a hatalmas szemétszállító autóra Budapest sintértelepén...


Azt mondják, a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve... És mondják azt is, hogy a budapesti "sintéralapítvány" alapítója egy "rendes ember"... A Budapest sintértelepe körül keltett felelőtlen média-kampány - az "Illatos út" sztárolása - láttán nekem a "jószándék" helyett főleg a tájékozatlanság és a felelőtlenség jut az eszembe!

Felfoghatatlan, hogy a sintértelep(ek) mellett az országos médiában kiálló népszerű véleményformálók elkötelezettségüket a legminimálisabb, legfelületesebb tájékozódás után vállalják! Rendszeresen "menhely"-nek nevezik például Budapest sintértelepét, ebből is látszik, hogy "csak" a lényeget nem ismerik sem az állatmenhelyekről, sem a sintértelepekről! Felfoghatatlan, hogy a sintértelep(ek) mellett az országos médiában kiálló népszerű véleményformálók mennyire nem érzik felelősségüket!

Itt nem részletezem ismét, amit a magyarországi sintértelepek valóságáról két korábbi levelemben ( Ugye nem igaz??? - Egy igaz embert keresünk! ) is megírtam, ellentétben a felelőtlen média által rákent vastag rózsaszín mázzal! Akinek van szíve és hajlandó gondolkodni, már eddig is megérthette, mi forog kockán!

Akinek van szíve és hajlandó gondolkodni, megérti az alábbi igaz mesét is:


Pokol és Menny (tanmese)

"Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket... Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.

Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította: - Jó napot. - Jó napot - felelte az őr. - Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű? - Ez itt a mennyország. - Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk... - Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar. Az őr a kútra mutatott. - A lovam és a kiskutyám is szomjasak. - Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.

Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt. - Jó napot - köszöntötte a vándor. A férfi félretolta a kalapját, és biccentett. - Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám. - Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre. Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki. - Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.

- Egyébként hogy hívják ezt a helyet? - Mennyország. - Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország! - Az nem a mennyország. Az a pokol. A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!

- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elárulni a legjobb barátaikat..."





















Kukák fertőtlenítése egy sintértelepen...

Magyarországon hivatalosan ma még elsősorban köztisztasági, közegészségügyi kérdésként kezelik a kóbor- és egyéb bajbajutott állatok ügyét, és nem állatvédelmi feladatként!

Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu

2008. december 3.

Fotó: Galló Gusztáv

SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu


Kapcsolódó oldalak:

Ugye nem igaz???

Egy igaz embert keresünk!

Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére

Nincsenek megjegyzések: