Kérjük, aki bármit tud róla, jelentkezzen! Köszönünk minden segítséget!
EREDETI SEGÉLYKÉRÉS:
Kennelszám: 170K
Beérkezés: 2013. február 14. - XXII. ker. - befogott (talált)
Örökbefogadható: 2013. március 1.-től
Faj: kutya
Fajta: németjuhász keverék
Szín: zsemle-fekete rajzos
Méret: Közepes
Ivar: ivaros kan
Kor: 2 év 0 hónap
Mónika írta: "2012.02.14-én az esti órákban a XXII. kerületi Nagytétényi úton találtam a Campona magasságában ezt a 1-2 év körüli gyönyörű német juhász jellegű ivaros kant. Teljesen el volt ázva. Piros textil nyakörv volt a nyakában de telefonszám nem volt rajta és chippel sem rendelkezik. A kutyus végtelenül kedves, bújós, barátságos, gyerekekhez is ment oda simogattatni magát.
Az Illatos úton várja eredeti illetve új gazdiját.
...annyit hozzá tennék, hogy majd bele pusztultam bevinni Őt az Illatos útra... de nem volt más lehetőség, sajnos egyesületünk nagyon nehéz anyag gondokkal küzd...
A kutyus egy 2 gyerekes hölgyet követett, titkon reméltem, hogy az övék a kutya, de mikor láttam, hogy előttük megy 2-3 méterrel és próbál máshoz is odacsapódni, rá kellett jönnöm, hogy nem az övéké. Megkérdeztem, hogy ismerik-e de sajnos nem volt a válaszuk.
Chipet néztem benne gyorsan de sajnos nem volt benne, gondoltam hagyom hadd menjen, hátha hazatalál majd.
Pár percig figyeltem, Ő csak ment a gyerekek után akik titkon néha megsimogatták. :) A zebrán félúton a járdaszigetnél megállt a család, mert a lámpa pirosra váltott, a kutyus tovább ment... 1 hajszálon múlt az élete, hogy nem gázolták el. Itt döntöttem el, hogy a 2 rossz megoldás közül (utcán hagyom vagy Illatos út) az Illatos utat választom.
Utána szaladtam és felvittem a közeli állatorvosi rendelőbe megismételni a chipleolvasást, hátha az én apró kütyüm nem működött jól de sajnos nem volt benne. Nem volt ismerős az orvosoknak és nem érkezett bejelentés sem.
A kocsimban az Illatosra vezető úton elaludt, nagyokat sóhajtozva, hogy végre melegben és biztonságban van... akkor még nem tudhatta. Az Illatos útnál nem akart kiszállni a kocsimból... akkor már érezte. Mikor kivették a kezemből, nem tudom leírni mit érzetem, de azt pontosan le tudom írni, Ő mit érzett: csalódott bennem, láttam a tekintetében ahogy visszanézett rám.
Csinálom a plakátját és megyek plakátolni, remélem meg lesz a gazdija...
:((("
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése