Az augusztus 20.-án talált jagd terrierért (a képen baloldalt) nem jelentkezett senki. Ezért úgy döntöttünk, menhelyre adjuk. Tudom, tudom....
"Felelős állattartás! Felelős állattartás!" Mindenhol ezt halljuk, minden állatvédő szervezet honlapján ezt olvassuk. Ez magában foglalja többek közt azt is, hogy az ember annyi kutyát tartson, ammennyit elbír anyagilag és idővel is. Nekünk már van kettő. Egy harmadiknak az oltási programjára, chipezésére már nincs keret. Nem beszélve arról, hogy a BKV-n is majdhogynem lehetetlen 3 kutyával közlekedni.
Szombaton (aug 25.) körbetelefonáltunk egy tucat menhelyet, sehol nem volt szabad hely. Néhányan leráztak, de akadt 2-3, (köztük a Noé is) ahol adtak nekünk további telefonszámokat.
Végül helyhiány miatt, maradt az Illatos út. (Amit nagyon nem szerettem volna.) Mikor fölhívtam csak annyit kérdeztek, hol találtuk a kutyust. Semmi egyebet. Mondták, hogy vihetjük.
Tegnap (aug.27.) szépen buszra szálltunk, aztán elvillamosoztunk az Illatos útra. Túlóráznom kellett, aztán ahogy leszálltunk a villamosról, eltévesztettem az irányt. Úgyhogy elkéstünk, kb. 19:20-ra értünk oda. Nehéz szívvel ugyan, de becsöngettünk.
Ott egy nagydarab szőke fiatalember jött ki hozzánk a kapuba, személyi igazolványt és lakcímkártyát kért. (Frissen költöztünk, még nincs meg Bp.-i lakcímkártyám. Tehát az állandó borsodit adtam oda) Azt mondta, hogy mivel már elmúlt 19 óra és nem vagyok városi, nem tudja bevenni a kutyust. Értetlenül álltunk a dolog előtt. Aztán azt mondta, hogy jöjjünk vissza holnap és megoldják a dolgot.
(Mindeközben jött egy házaspár, akik a kaptak egy fülest, hogy talán az elveszett pulijuk ott van. A srác elmagyarázta nekik is, hogy nem adhat ki kutyát, mert elmult 19 óra. A házaspár ezt megértette. Kérték, hogy ha már itt vannak, hagy menjenek már be körülnézni, hogy tényleg ott van-e. A fiatalember azt monta hogy nem lehet, tiltja a szabályzat és látná a kamera is. Ekkor már egy egész kis csoport toporgott értetlenül a kapuban. Megértettük, (a pulis hölgy zokogva) hogy nem a srác hibája, hanem az idióta szabályzaté. Szépen haza ment mindenki, hogy majd akkor holnap...
Másnap azaz ma, (aug. 28.) korábban elkértem magam munkából, hogy időben odaérjünk.
Szépen becsöngettünk. Egy férfi hang kérdezte mi járatban vagyunk. Elmondtam. Aztán flegmán közölte, hogy nem veszik be Kalózt, mert hogy én jogilag nem itt lakom. Említettem hogy tegnap mit beszéltem a kollégájával. Azt mondta, hogy "az nem igaz".(Talán a tegnapi dolgozó csak meg akart szabaduni tőlünk. Nem tudom.) Kérdeztem, hogy akkor most mit csináljak, nem tarthatjuk meg. Azt a választ kaptam, hogy őt nem érdekli.
Erre kíváncsságból megkérdeztem, hogy ha elengedném, hogy itt az utcán kóboroljon és úgy fogják be. Akkor mi van? (Természetesen soha nem tennék ilyet. Nem vagyok lelketlen és azt sem akarom hogy elgázolják szegénykémet.) Erre azt mondta nekem a kapucsengős férfi hang, (mert még csak ki sem tolta az arcát senki. Szinte végig a falhoz beszéltem. ) hogy engedjem el nyugodtan, akkor a kamerával bizonyítják hogy állatkínzó vagyok és FELJELENTENEK.
Próbálltam elmagyarázni az "úri embernek", (már amennyire a hirtelen fölforrt agyvizem engedte) azt hogy én megértem, hogy ő csak a utasításokat követ. Kértem, hogy adjon nekem egy címet, telefonszámot, e-mailt, vagy valamit, ahol panaszt tehetek, a szabályok értelmetlensége miatt. Erre azt mondta, hogy ő nem postás és rámcsapta a kaputelefont. Aztán csengettem még, hogy akkor is adjon egy címet, vagy mondjanak egy másik helyet ahova fordulhatok. Mert amikről tudok, betelt. Ekkor ugyanaz a hang megint kiszól a kaputelefonból és megkérdezte mit akarok. Mondtam hogy velem beszélt az előbb is. Elmontam mit szeretnék. Erre felháborodottan mondja, hogy ő csak most vette fel a telefont és szinte követelte, hogy mondjam meg a nevem. Erősködtem tovább, hátha lesz eredmény. Ha ki jött volna bárki személyesen, az igazolványomat is megmutatom, de nem jött senki. Ismételten rámcsapta a telefont.
Mérgemben úgymond "rá feküdtem" a csengőre. Gondoltam ha elég ideig idegesítem őket, csak tudok végre személyesen is beszélni valakivel. Hát nem. Kb 30 másodperc után, már a csengő sem szólt....
Ahogy battyogtunk vissza a villamoshoz, eszembe jutott, hogy megkérek valakit, aki ráér (és Bp-i), hogy segítsen. De az emberek sajnos vagy nem értek rá, mert időre mentek, vagy nem érdekelte őket a dolog.
Nem értem ezt az egészet. Miért?! Miért?! Miért?!
És ha mondjuk, egy éppen a vakációját töltő külföldi állampolgár találna egy kutyát egy forgalmas autóúton? Logikus, hogy haza nem viheti. De mondjuk, olvasott a neten a menhelyről..... Akkor ő sem adhatná le a kutyát? Mit csinájon vele? Engedje vissza oda ahol találta? Hogy aztán a kutyust elüssék, őt meg jelentsék fel? Vagy legalább jól megfenyegessék?
Ilyen helyzetben hova forduljon az ember? Kinél kell panaszt tenni?
Az ember jószándékkal segíteni szeretne és nem lehet. Fölháborító ez az egész!
(2013.08.28.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése