A Fővárosi Közterület-felügyelet Szervezeti és Működési Szabályzata: www.kozterulet-felugyelet.hu/res/szmsz_vegleges_2009_12_03.pdf
2010. 01. 01.
2010. január 1., péntek
2008. december 22., hétfő
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
Növeli, ki elfödi a bajt!
Dőlt betűkkel olvasható a Fővárosi Közterület-felügyelet közleménye
Egyenes betűkkel olvasható a válaszom! P.Zs.
"A Vigyél Haza Alapítvány a kinti kennelek hősziheteléséhez gyűjtött adományokat azzal, hogy ismert művészek és Illatos úti kutyák közös fotóival naptárt adtak ki.
Akadt valaki, aki még ebbe is bele tudott kötni, és a nemes célt segítő művészeket e-mailbe is zaklatta...
Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Újságíró kollégák!
A Fővárosi Közterület-felügyelet Sajtó és kommunikációs csoportja kéri, hogy az alábbi közleményt megjelentetni szíveskedjenek!
Tisztelettel: Janocsek Ferenc Sajtó és kommunikációs referens" *
Égbekiáltónak tartom, hogy többek között egy Kossuth díjjas művésszel próbálnak népszerűsíteni egy sintértelepet! (A "hőszigetelő" gumiszőnyegről is kiderült már az alkalmatlansága, ami előrelátható volt, de az csak mellékszál, a "naptár-akció" fő célja az "Illatos út" további sztárolása volt!) Az Illatos út saját kommunikációja már így is teljesen fals, ezen az úton nem szabad tovább menni! Az "Ugye nem igaz???" , az "Egy igaz embert keresünk!" és a "A pokolba vezető út..." című leveleimben írtam indítékaimról részletesebben.
"KÖZLEMÉNY – A Fővárosi Közterület-felügyelet visszautasítja az Állategészségügyi Telepét és annak tevékenységét ért igaztalan vádakat"
(2008. november 28. - Janocsek Ferenc
A közlemény teljes szövege: www.kozterulet-felugyelet.hu/web/cms/kozter-pub/modules/kozlem/kozlem_0013.html?uri=/kozter-pub/kozlemenyek.html **)
Kár "igaztalan vádak"-ról beszélni, amikor a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepéről az IGAZSÁG legnagyobb része 2003. áprilisa óta az "Illatos út" általunk, az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében készített honlapján - a www.illatosut.atw.hu -n olvasható! Pl. mi kezdettől fogva következetesen "sintértelep"-nek hívtuk az Illatos utat, nem sértő szándékkal, hanem mert ez az egyetlen szó, amely a kívülállók számára legvilágosabban utal a telep valóságára! Az "állategészségügyi-", "gyepmesteri-", "ebrendészeti-" telep kifejezések a nagyközönség számára félreérthetőek, és ez "félreértés" sok-sok szerencsétlen állat életébe kerül(het), amikor a tájékozatlan emberek tömegével viszik be őket a "menhely"-nek hitt s-i-n-t-é-r-telepre! A telepre bekerülő állatok 2/3-a, 3/4-e ilyen, a gazdája által leadott állat, őket akár azonnal is "elaltathatják", tehát egyáltalán nem mindegy, hogy kimondjuk-e az igazságot a teleppel kapcsolatban! A megnevezésen túl, a teleppel kapcsolatban kezdettől fogva az állatok érdekeit legjobban figyelembevevő, korrekt tájékoztatásra törekedtünk, és ellene voltunk az elhallgatásnak vagy a rózsaszín lakkozásnak, ködösítésnek!
"A Fővárosi Közterület-felügyelet visszautasítja az Állategészségügyi Telepét és annak tevékenységét ért igaztalan vádakat, ezért rövid összefoglalóban ismertetjük a Telep működését és feladatait. A működést részletező jogszabályok, a Fővárosi Közterület-felügyelet Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza, amelyet a honlapunkról le lehet tölteni. ( www.kozterulet-felugyelet.hu ***)."
2003. február 19-én küldtem el a Fővárosi Közterület-felügyelet vezetőjének azt a levelem, amelyben állatvédőként és szervezőként felajánlottam a segítségem, hogy az Illatos úti "sintértelep" élére állhasson Magyarországon annak a kedvező változásnak, amely során a sintértelepeket fokozatosan felválthatják végre nálunk is az állatvédő módszereket alkalmazó és az állatvédők által is felvállalható működésű állatmenhelyek, állatotthonok! Ezután engedélyezték, hogy elkezdjük készíteni az Illatos úti telep honlapját, majd két év után sikerült a szopornyica elleni hatékony védekezést is bevezetni, ill. történt még néhány kedvező változás, de a további állatvédő módszerekre való áttéréstől sajnos alapvetően ódzkodott az Illatos út! Helyette inkább a média sztárolását választották... aminek következtében egyre több állat került/kerül BE az Illatos útra!
"A Fővárosi Közterület-felügyelet Illatos úti szervezeti egysége nem menhely és nem sintértelep. Olyan hatósági feladatokat is ellátó Állategészségügyi Telep, amelynek feladatait jogszabályok és a jogi irányítás egyéb eszközei határozzák meg, ebből következik, hogy a működéséről készített beszámoló része a Fővárosi Közterület-felügyelet éves beszámolójának, ezáltal mindenki számára hozzáférhető."
A sintér(telep)ekre általánosan jellemző, hogy titkolják tevékenységük valódi mivoltját, és ez kezdődik mindjárt az elnevezéssel: Magyarországon az önkormányzatok által fenntartott - nem állatvédők által üzemeltetett - "állategészségügyi-", "gyepmesteri-", "ebrendészeti-", stb. telepek valóban mind egyet jelentenek: sintértelepet, ahol minden állatot be kell fogadniuk, ahol helyhiány esetén megölik a "létszámfelesleget", és amelyek nem állatvédő elvek, módszerek alapján működnek!
Jellemző még ezekre a telepekre, tevékenységekre, hogy kerülik az igazság felvállalását... Az Illatos út kapcsán is az utolsó nyilvános statisztikát még én tettem fel 2004-ben a www.illatosut.atw.hu/statisztika.htm oldalra! Az olyan sokszor "hivatalos"-nak nevezett másik honlapon soha nem volt és most sincs statisztika az Illatos útra be- ill. onnan kikerült állatokról!
A Fővárosi Közterület-felügyelet éves beszámolóját pedig hiába keressük a honlapjukon, a keresés eredményeként az az oldal jön ki, amelyik hivatkozik rá és azt állítja, hogy "mindenki számára hozzáférhető"...
"A Telep alapfeladata a kóbor ebek befogása, a leadott kutyák átvétele, a tulajdonos kérése alapján az idős vagy beteg állat elaltatása illetve az állatok telepen történő elhelyezése és lehetőség szerint gazdához való juttatása.
A Telep 94 férőhellyel rendelkezik. Kötelességünk átvenni minden, Budapest közigazgatási területéről hozzánk behozott ebet. Sajnos évente mintegy 2000 megunt négylábút hoznak be olyan személyek, akik felelőtlenül, előzetes mérlegelés nélkül döntöttek a kutyatartás mellett, majd látva a felmerülő feladatokat, problémákat szabadulni kívánnak kedvenceiktől.
A közterületen elütött vagy más módon megsérült állatok jelentős része is hozzánk kerül. Az enyhébb sérüléseket a Telepen ellátjuk, a csontsebészeti beavatkozást igénylő sérülések esetén a velünk kapcsolatban álló állatvédő szervezetek viszik el állatkórházba a súlyosan sérült állatokat.
Az alapfeladaton túl a Telep sokkal többet tesz, hiszen 2-3 évvel ezelőtt a főváros által biztosított 20 millió forintból felszámolásra került a Telepen a szopornyica, a Telepre bekerülő valamennyi állatot a fertőző betegségek elleni kombinált védőoltással, féregtelenítő kezeléssel látunk el, továbbá a felelős állattartás jegyében minden örökbeadott állat microchippel ellátva kerül új gazdájához (ennek költsége nem az új tulajdonost terheli)."
2003. óta számtalanszor felajánlottam a telep vezetőjének, hogy beszéljük meg, hogyan lehetne az állatvédő szempontokat, módszereket jobban érvényesíteni az Illatos úton, sajnos mindig kitért előle, pedig a jelenlegi módszerekkel a telep csak szaporítja a bajt, nem foglalkozik megfelelően sem az állatokkal, sem az állatokat leadókkal, sem az "örökbefogadókkal", sem pedig az állatokat szerető, irántuk közömbös vagy ellenséges kívülállókkal, stb. Elfogadhatatlan, hogy a telepen "megsértődnek" a szomorú igazság töredéke hallatán, viszont annál jobban szeretik, ha "állatmentő"-ként emlegetik őket!
"A Telepet segítő állatvédő szervezetek közreműködésével (Kutyasegélyszolgálat Alapítvány, Lelenc Kutyamentő Egyesület, Minimenhely Alapítvány, Vigyél haza Alapítvány) rendszeresen szervezünk nagyszabású Örökbefogadó Napokat, ahol a sajtó és az állampolgárok nagy számban képviseltetik magukat, és általában egy-egy ilyen napon 50-60 kutya is gazdára talál."
Az említett "állatvédő szervezetek" sajnos több vonatkozásban sem álltak a helyzet magaslatán az Illatos út kapcsán az elmúlt években: pl. kritikátlanul együttműködtek a teleppel, és sajnos a hozzáértésüket inkább a pénzükkel próbálták pótolni! Az eddig megrendezett "örökbefogadó napok" is jól példázzák a szervezők nagyfokú hozzánemértését! Amit előre is lehetett tudni, sajnos minden alkalommal bekövetkezett: kivittek ugyan x tucat állatot "örökbe", de utána hónapokig hordták tele a telepet vemhes kutyákkal, komplett almokkal, öreg kutyákkal, beteg kutyákkal... hiszen a felelőtlen médiából az "jött le", hogy az Illatos úton "megmentik" őket... Pedig épp a leadott állatokat akár azonnal is megölhetik!
"Az elmúlt évben 10399 látogató jött el a telepre és több mint 2000 kutyát juttattunk gazdához."
Nem kevés ez az egyetlen mondat a korrekt statisztika helyett? És milyen gazdához juttatták a "2.000" kutyát? Boldog-boldogtalannak adnak állatot! És tessék mondani, a macskákkal mi történik?
"A Fővárosi Közterület-felügyelet elkötelezett a felelős és kultúrált ebtartás népszerűsítése mellett."
Kikkel népszerűsítik a "kultúrált ebtartás"-t? Akik jártak már nyitott füllel az Illatos úton vagy telefonáltak oda, hallhatták, hogy sokszor milyen arrogáns hangnemet használnak vagy milyen végtelenül cinikusak...
"Állategészségügyi Telepünk kapui nyitottak, mindenki által megismerhető a telephely munkája.
A Telep minden dolgozója (állatorvosok, állatgondozók) a legnagyobb odaadással, az állatok iránti elkötelezettséggel végzi munkáját."
Azok milyen "odaadással, elkötelezettséggel" dolgoztak pl., akik miatt pl. a vaksötét 76-os kennelben sorozatosan haltak meg a szerencsétlen fekete kutyák, mert az "elkötelezettek" azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy egy világosabb kennelbe tegyék őket... És azok, akik a fertőző vértócsában fekvő Mary-n nem segítettek... Vagy azok, akik miatt télen szinte egész nap csak jég van az állatok tányérjában... És az, aki egy gyönyörű kis oroszkék-szerű kamasz kandúrra azt mondta, hogy ha másnapig nem viszem el onnan, elaltattatja, mert "elege van belőle"... Stb. stb. stb.
"Erre jó példával szolgálnak a médiákban megjelent riportok, beszámolók (pl. TV2, RTL)."
A média sajnos egyáltalán nem érzi a felelősségét és nem jár utána az igazságnak (tisztelet a ritka kivételnek)!
"A Pásztor Zsuzsa által megfogalmazott igaztalan vádak nem csak a szervezetet járatják le, tüntetik fel rossz színben, hanem a lelkiismeretes személyzetet személyenként is nagyon sértik."
Nem akarom élezni a helyzetet, de kíváncsivá tettek, kik érzik magukat "sértve"? Azok, akik a macskákat a kukákban ölték az udvaron, látogatási időben (látogatási időn kívül vajon mit csinálnak)? Vagy az, aki egy megtalált kutyáért 20.000 Ft jutalmat meg sem köszönt? Esetleg azok, akik elkérik a leendő gazditól az örökbefogadni kívánt állat "tartási költségei"-t? Vagy netalán azok, akik anno jóismerősükként K.Gabriellát, a mostanra már masszív bűnöző kapcsolatairól is elhíresült állatkínzót ajánlották W.-nének "segítő"-ként... Vagy azok, akik úgy takarítanak (slagoznak), hogy egyúttal a kutya is lezuhanyozik, ha nem tud repülni... Sajnos sokáig tudnám még folytatni!
Sértődés helyett - amire nekem sokkal több okom lenne, hiszen 2003. decemberében a telep nem tartotta magát eredeti megállapodásunkhoz - nézzünk inkább előre: a 2003-as segítő ajánlatom most is érvényes, ha az "Illatos út" részéről is mutatkozik végre szándék a gyökeres változtatásra, akkor szívesen segítek tovább, hiszen az utóbbi néhány évben erre tettem fel az életem! De abban nem tudok partner lenni, hogy a régi módszerek meghagyásával, csupán egy rózsaszín cukormázzal öntsük le Budapest sintértelepét - hiszen növeli, ki elfödi a bajt!
Továbbra is keresünk tehát olyan igaz embereket, akik segítenének abban, hogy az Illatos úton végre az állatok igazsága érvényesüljön!
Köszönöm mindenkinek a megértését, segítségét:
Pásztor Zsuzsa,
help@sinterstop.hu
Budapest, 2008. december 22.
Kapcsolódó oldalak:
Illatos Úti Állatvédő Projekt
A sintértelepek állataiért...
Ugye nem igaz???
Egy igaz embert keresünk!
A pokolba vezető út...
* Idézet a Fővárosi Közterület-felügyelet sajtó és kommunikációs referensének eredeti helyesírásával...
** A Fővárosi Közterület-felügyelet közleményét 2010. januárjában levették a honlapjukról.
*** A Fővárosi Közterület-felügyelet Működési és Szervezeti Szabályzata 2010. januárjától kikerült a honlapjukra.
Dőlt betűkkel olvasható a Fővárosi Közterület-felügyelet közleménye
Egyenes betűkkel olvasható a válaszom! P.Zs.
"A Vigyél Haza Alapítvány a kinti kennelek hősziheteléséhez gyűjtött adományokat azzal, hogy ismert művészek és Illatos úti kutyák közös fotóival naptárt adtak ki.
Akadt valaki, aki még ebbe is bele tudott kötni, és a nemes célt segítő művészeket e-mailbe is zaklatta...
Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Újságíró kollégák!
A Fővárosi Közterület-felügyelet Sajtó és kommunikációs csoportja kéri, hogy az alábbi közleményt megjelentetni szíveskedjenek!
Tisztelettel: Janocsek Ferenc Sajtó és kommunikációs referens" *
Égbekiáltónak tartom, hogy többek között egy Kossuth díjjas művésszel próbálnak népszerűsíteni egy sintértelepet! (A "hőszigetelő" gumiszőnyegről is kiderült már az alkalmatlansága, ami előrelátható volt, de az csak mellékszál, a "naptár-akció" fő célja az "Illatos út" további sztárolása volt!) Az Illatos út saját kommunikációja már így is teljesen fals, ezen az úton nem szabad tovább menni! Az "Ugye nem igaz???" , az "Egy igaz embert keresünk!" és a "A pokolba vezető út..." című leveleimben írtam indítékaimról részletesebben.
"KÖZLEMÉNY – A Fővárosi Közterület-felügyelet visszautasítja az Állategészségügyi Telepét és annak tevékenységét ért igaztalan vádakat"(2008. november 28. - Janocsek Ferenc
A közlemény teljes szövege: www.kozterulet-felugyelet.hu/web/cms/kozter-pub/modules/kozlem/kozlem_0013.html?uri=/kozter-pub/kozlemenyek.html **)
Kár "igaztalan vádak"-ról beszélni, amikor a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepéről az IGAZSÁG legnagyobb része 2003. áprilisa óta az "Illatos út" általunk, az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében készített honlapján - a www.illatosut.atw.hu -n olvasható! Pl. mi kezdettől fogva következetesen "sintértelep"-nek hívtuk az Illatos utat, nem sértő szándékkal, hanem mert ez az egyetlen szó, amely a kívülállók számára legvilágosabban utal a telep valóságára! Az "állategészségügyi-", "gyepmesteri-", "ebrendészeti-" telep kifejezések a nagyközönség számára félreérthetőek, és ez "félreértés" sok-sok szerencsétlen állat életébe kerül(het), amikor a tájékozatlan emberek tömegével viszik be őket a "menhely"-nek hitt s-i-n-t-é-r-telepre! A telepre bekerülő állatok 2/3-a, 3/4-e ilyen, a gazdája által leadott állat, őket akár azonnal is "elaltathatják", tehát egyáltalán nem mindegy, hogy kimondjuk-e az igazságot a teleppel kapcsolatban! A megnevezésen túl, a teleppel kapcsolatban kezdettől fogva az állatok érdekeit legjobban figyelembevevő, korrekt tájékoztatásra törekedtünk, és ellene voltunk az elhallgatásnak vagy a rózsaszín lakkozásnak, ködösítésnek!
"A Fővárosi Közterület-felügyelet visszautasítja az Állategészségügyi Telepét és annak tevékenységét ért igaztalan vádakat, ezért rövid összefoglalóban ismertetjük a Telep működését és feladatait. A működést részletező jogszabályok, a Fővárosi Közterület-felügyelet Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza, amelyet a honlapunkról le lehet tölteni. ( www.kozterulet-felugyelet.hu ***)."
2003. február 19-én küldtem el a Fővárosi Közterület-felügyelet vezetőjének azt a levelem, amelyben állatvédőként és szervezőként felajánlottam a segítségem, hogy az Illatos úti "sintértelep" élére állhasson Magyarországon annak a kedvező változásnak, amely során a sintértelepeket fokozatosan felválthatják végre nálunk is az állatvédő módszereket alkalmazó és az állatvédők által is felvállalható működésű állatmenhelyek, állatotthonok! Ezután engedélyezték, hogy elkezdjük készíteni az Illatos úti telep honlapját, majd két év után sikerült a szopornyica elleni hatékony védekezést is bevezetni, ill. történt még néhány kedvező változás, de a további állatvédő módszerekre való áttéréstől sajnos alapvetően ódzkodott az Illatos út! Helyette inkább a média sztárolását választották... aminek következtében egyre több állat került/kerül BE az Illatos útra!
"A Fővárosi Közterület-felügyelet Illatos úti szervezeti egysége nem menhely és nem sintértelep. Olyan hatósági feladatokat is ellátó Állategészségügyi Telep, amelynek feladatait jogszabályok és a jogi irányítás egyéb eszközei határozzák meg, ebből következik, hogy a működéséről készített beszámoló része a Fővárosi Közterület-felügyelet éves beszámolójának, ezáltal mindenki számára hozzáférhető."
A sintér(telep)ekre általánosan jellemző, hogy titkolják tevékenységük valódi mivoltját, és ez kezdődik mindjárt az elnevezéssel: Magyarországon az önkormányzatok által fenntartott - nem állatvédők által üzemeltetett - "állategészségügyi-", "gyepmesteri-", "ebrendészeti-", stb. telepek valóban mind egyet jelentenek: sintértelepet, ahol minden állatot be kell fogadniuk, ahol helyhiány esetén megölik a "létszámfelesleget", és amelyek nem állatvédő elvek, módszerek alapján működnek!
Jellemző még ezekre a telepekre, tevékenységekre, hogy kerülik az igazság felvállalását... Az Illatos út kapcsán is az utolsó nyilvános statisztikát még én tettem fel 2004-ben a www.illatosut.atw.hu/statisztika.htm oldalra! Az olyan sokszor "hivatalos"-nak nevezett másik honlapon soha nem volt és most sincs statisztika az Illatos útra be- ill. onnan kikerült állatokról!
A Fővárosi Közterület-felügyelet éves beszámolóját pedig hiába keressük a honlapjukon, a keresés eredményeként az az oldal jön ki, amelyik hivatkozik rá és azt állítja, hogy "mindenki számára hozzáférhető"...
"A Telep alapfeladata a kóbor ebek befogása, a leadott kutyák átvétele, a tulajdonos kérése alapján az idős vagy beteg állat elaltatása illetve az állatok telepen történő elhelyezése és lehetőség szerint gazdához való juttatása.
A Telep 94 férőhellyel rendelkezik. Kötelességünk átvenni minden, Budapest közigazgatási területéről hozzánk behozott ebet. Sajnos évente mintegy 2000 megunt négylábút hoznak be olyan személyek, akik felelőtlenül, előzetes mérlegelés nélkül döntöttek a kutyatartás mellett, majd látva a felmerülő feladatokat, problémákat szabadulni kívánnak kedvenceiktől.
A közterületen elütött vagy más módon megsérült állatok jelentős része is hozzánk kerül. Az enyhébb sérüléseket a Telepen ellátjuk, a csontsebészeti beavatkozást igénylő sérülések esetén a velünk kapcsolatban álló állatvédő szervezetek viszik el állatkórházba a súlyosan sérült állatokat.
Az alapfeladaton túl a Telep sokkal többet tesz, hiszen 2-3 évvel ezelőtt a főváros által biztosított 20 millió forintból felszámolásra került a Telepen a szopornyica, a Telepre bekerülő valamennyi állatot a fertőző betegségek elleni kombinált védőoltással, féregtelenítő kezeléssel látunk el, továbbá a felelős állattartás jegyében minden örökbeadott állat microchippel ellátva kerül új gazdájához (ennek költsége nem az új tulajdonost terheli)."
2003. óta számtalanszor felajánlottam a telep vezetőjének, hogy beszéljük meg, hogyan lehetne az állatvédő szempontokat, módszereket jobban érvényesíteni az Illatos úton, sajnos mindig kitért előle, pedig a jelenlegi módszerekkel a telep csak szaporítja a bajt, nem foglalkozik megfelelően sem az állatokkal, sem az állatokat leadókkal, sem az "örökbefogadókkal", sem pedig az állatokat szerető, irántuk közömbös vagy ellenséges kívülállókkal, stb. Elfogadhatatlan, hogy a telepen "megsértődnek" a szomorú igazság töredéke hallatán, viszont annál jobban szeretik, ha "állatmentő"-ként emlegetik őket!
"A Telepet segítő állatvédő szervezetek közreműködésével (Kutyasegélyszolgálat Alapítvány, Lelenc Kutyamentő Egyesület, Minimenhely Alapítvány, Vigyél haza Alapítvány) rendszeresen szervezünk nagyszabású Örökbefogadó Napokat, ahol a sajtó és az állampolgárok nagy számban képviseltetik magukat, és általában egy-egy ilyen napon 50-60 kutya is gazdára talál."
Az említett "állatvédő szervezetek" sajnos több vonatkozásban sem álltak a helyzet magaslatán az Illatos út kapcsán az elmúlt években: pl. kritikátlanul együttműködtek a teleppel, és sajnos a hozzáértésüket inkább a pénzükkel próbálták pótolni! Az eddig megrendezett "örökbefogadó napok" is jól példázzák a szervezők nagyfokú hozzánemértését! Amit előre is lehetett tudni, sajnos minden alkalommal bekövetkezett: kivittek ugyan x tucat állatot "örökbe", de utána hónapokig hordták tele a telepet vemhes kutyákkal, komplett almokkal, öreg kutyákkal, beteg kutyákkal... hiszen a felelőtlen médiából az "jött le", hogy az Illatos úton "megmentik" őket... Pedig épp a leadott állatokat akár azonnal is megölhetik!
"Az elmúlt évben 10399 látogató jött el a telepre és több mint 2000 kutyát juttattunk gazdához."
Nem kevés ez az egyetlen mondat a korrekt statisztika helyett? És milyen gazdához juttatták a "2.000" kutyát? Boldog-boldogtalannak adnak állatot! És tessék mondani, a macskákkal mi történik?
"A Fővárosi Közterület-felügyelet elkötelezett a felelős és kultúrált ebtartás népszerűsítése mellett."
Kikkel népszerűsítik a "kultúrált ebtartás"-t? Akik jártak már nyitott füllel az Illatos úton vagy telefonáltak oda, hallhatták, hogy sokszor milyen arrogáns hangnemet használnak vagy milyen végtelenül cinikusak...
"Állategészségügyi Telepünk kapui nyitottak, mindenki által megismerhető a telephely munkája.
A Telep minden dolgozója (állatorvosok, állatgondozók) a legnagyobb odaadással, az állatok iránti elkötelezettséggel végzi munkáját."
Azok milyen "odaadással, elkötelezettséggel" dolgoztak pl., akik miatt pl. a vaksötét 76-os kennelben sorozatosan haltak meg a szerencsétlen fekete kutyák, mert az "elkötelezettek" azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy egy világosabb kennelbe tegyék őket... És azok, akik a fertőző vértócsában fekvő Mary-n nem segítettek... Vagy azok, akik miatt télen szinte egész nap csak jég van az állatok tányérjában... És az, aki egy gyönyörű kis oroszkék-szerű kamasz kandúrra azt mondta, hogy ha másnapig nem viszem el onnan, elaltattatja, mert "elege van belőle"... Stb. stb. stb.
"Erre jó példával szolgálnak a médiákban megjelent riportok, beszámolók (pl. TV2, RTL)."
A média sajnos egyáltalán nem érzi a felelősségét és nem jár utána az igazságnak (tisztelet a ritka kivételnek)!
"A Pásztor Zsuzsa által megfogalmazott igaztalan vádak nem csak a szervezetet járatják le, tüntetik fel rossz színben, hanem a lelkiismeretes személyzetet személyenként is nagyon sértik."
Nem akarom élezni a helyzetet, de kíváncsivá tettek, kik érzik magukat "sértve"? Azok, akik a macskákat a kukákban ölték az udvaron, látogatási időben (látogatási időn kívül vajon mit csinálnak)? Vagy az, aki egy megtalált kutyáért 20.000 Ft jutalmat meg sem köszönt? Esetleg azok, akik elkérik a leendő gazditól az örökbefogadni kívánt állat "tartási költségei"-t? Vagy netalán azok, akik anno jóismerősükként K.Gabriellát, a mostanra már masszív bűnöző kapcsolatairól is elhíresült állatkínzót ajánlották W.-nének "segítő"-ként... Vagy azok, akik úgy takarítanak (slagoznak), hogy egyúttal a kutya is lezuhanyozik, ha nem tud repülni... Sajnos sokáig tudnám még folytatni!
Sértődés helyett - amire nekem sokkal több okom lenne, hiszen 2003. decemberében a telep nem tartotta magát eredeti megállapodásunkhoz - nézzünk inkább előre: a 2003-as segítő ajánlatom most is érvényes, ha az "Illatos út" részéről is mutatkozik végre szándék a gyökeres változtatásra, akkor szívesen segítek tovább, hiszen az utóbbi néhány évben erre tettem fel az életem! De abban nem tudok partner lenni, hogy a régi módszerek meghagyásával, csupán egy rózsaszín cukormázzal öntsük le Budapest sintértelepét - hiszen növeli, ki elfödi a bajt!
Továbbra is keresünk tehát olyan igaz embereket, akik segítenének abban, hogy az Illatos úton végre az állatok igazsága érvényesüljön!
Köszönöm mindenkinek a megértését, segítségét:
Pásztor Zsuzsa,
help@sinterstop.hu
Budapest, 2008. december 22.
Kapcsolódó oldalak:
Illatos Úti Állatvédő Projekt
A sintértelepek állataiért...
Ugye nem igaz???
Egy igaz embert keresünk!
A pokolba vezető út...
* Idézet a Fővárosi Közterület-felügyelet sajtó és kommunikációs referensének eredeti helyesírásával...
** A Fővárosi Közterület-felügyelet közleményét 2010. januárjában levették a honlapjukról.
*** A Fővárosi Közterület-felügyelet Működési és Szervezeti Szabályzata 2010. januárjától kikerült a honlapjukra.
2008. december 3., szerda
A pokolba vezető út...
Avagy a média és a véleményformálók felelőtlensége...
Igaz mese a Pokolról és a Mennyről
Pakolják az állat-tetemeket a hatalmas szemétszállító autóra Budapest sintértelepén...
Azt mondják, a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve... És mondják azt is, hogy a budapesti "sintéralapítvány" alapítója egy "rendes ember"... A Budapest sintértelepe körül keltett felelőtlen média-kampány - az "Illatos út" sztárolása - láttán nekem a "jószándék" helyett főleg a tájékozatlanság és a felelőtlenség jut az eszembe!
Felfoghatatlan, hogy a sintértelep(ek) mellett az országos médiában kiálló népszerű véleményformálók elkötelezettségüket a legminimálisabb, legfelületesebb tájékozódás után vállalják! Rendszeresen "menhely"-nek nevezik például Budapest sintértelepét, ebből is látszik, hogy "csak" a lényeget nem ismerik sem az állatmenhelyekről, sem a sintértelepekről! Felfoghatatlan, hogy a sintértelep(ek) mellett az országos médiában kiálló népszerű véleményformálók mennyire nem érzik felelősségüket!
Itt nem részletezem ismét, amit a magyarországi sintértelepek valóságáról két korábbi levelemben ( Ugye nem igaz??? - Egy igaz embert keresünk! ) is megírtam, ellentétben a felelőtlen média által rákent vastag rózsaszín mázzal! Akinek van szíve és hajlandó gondolkodni, már eddig is megérthette, mi forog kockán!
Akinek van szíve és hajlandó gondolkodni, megérti az alábbi igaz mesét is:
Pokol és Menny (tanmese)
"Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket... Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.
Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította: - Jó napot. - Jó napot - felelte az őr. - Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű? - Ez itt a mennyország. - Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk... - Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar. Az őr a kútra mutatott. - A lovam és a kiskutyám is szomjasak. - Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt. - Jó napot - köszöntötte a vándor. A férfi félretolta a kalapját, és biccentett. - Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám. - Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre. Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki. - Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet? - Mennyország. - Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország! - Az nem a mennyország. Az a pokol. A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elárulni a legjobb barátaikat..."
Kukák fertőtlenítése egy sintértelepen...
Magyarországon hivatalosan ma még elsősorban köztisztasági, közegészségügyi kérdésként kezelik a kóbor- és egyéb bajbajutott állatok ügyét, és nem állatvédelmi feladatként!
Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu
2008. december 3.
Fotó: Galló Gusztáv
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu
Kapcsolódó oldalak:
Ugye nem igaz???
Egy igaz embert keresünk!
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
Igaz mese a Pokolról és a Mennyről
Pakolják az állat-tetemeket a hatalmas szemétszállító autóra Budapest sintértelepén...
Azt mondják, a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve... És mondják azt is, hogy a budapesti "sintéralapítvány" alapítója egy "rendes ember"... A Budapest sintértelepe körül keltett felelőtlen média-kampány - az "Illatos út" sztárolása - láttán nekem a "jószándék" helyett főleg a tájékozatlanság és a felelőtlenség jut az eszembe!
Felfoghatatlan, hogy a sintértelep(ek) mellett az országos médiában kiálló népszerű véleményformálók elkötelezettségüket a legminimálisabb, legfelületesebb tájékozódás után vállalják! Rendszeresen "menhely"-nek nevezik például Budapest sintértelepét, ebből is látszik, hogy "csak" a lényeget nem ismerik sem az állatmenhelyekről, sem a sintértelepekről! Felfoghatatlan, hogy a sintértelep(ek) mellett az országos médiában kiálló népszerű véleményformálók mennyire nem érzik felelősségüket!
Itt nem részletezem ismét, amit a magyarországi sintértelepek valóságáról két korábbi levelemben ( Ugye nem igaz??? - Egy igaz embert keresünk! ) is megírtam, ellentétben a felelőtlen média által rákent vastag rózsaszín mázzal! Akinek van szíve és hajlandó gondolkodni, már eddig is megérthette, mi forog kockán!
Akinek van szíve és hajlandó gondolkodni, megérti az alábbi igaz mesét is:
Pokol és Menny (tanmese)
"Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket... Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.
Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította: - Jó napot. - Jó napot - felelte az őr. - Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű? - Ez itt a mennyország. - Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk... - Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar. Az őr a kútra mutatott. - A lovam és a kiskutyám is szomjasak. - Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt. - Jó napot - köszöntötte a vándor. A férfi félretolta a kalapját, és biccentett. - Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám. - Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre. Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki. - Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet? - Mennyország. - Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország! - Az nem a mennyország. Az a pokol. A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elárulni a legjobb barátaikat..."
Kukák fertőtlenítése egy sintértelepen...
Magyarországon hivatalosan ma még elsősorban köztisztasági, közegészségügyi kérdésként kezelik a kóbor- és egyéb bajbajutott állatok ügyét, és nem állatvédelmi feladatként!
Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu
2008. december 3.
Fotó: Galló Gusztáv
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu
Kapcsolódó oldalak:
Ugye nem igaz???
Egy igaz embert keresünk!
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
2008. november 27., csütörtök
Egy igaz embert keresünk!
Ki lesz az első?
Ki lesz az első EMBER, akinek végre felszáll a szeme elől a felületes média által keltett köd, és LÁTNI fog...
Látni, a sintértelepek állatainak mindennapos tragédiáját...
...Neki nem kell átélnie azt, amit mi éveken át az Illatos úti és más sintértelepek állatai közelében átéltünk:
nem kell siratnia hétről-hétre a meghalt, megölt ártatlan életeket,
nem kell földbegyökerezett lábbal állnia, amikor véletlenül tanúja, amint a sintérek kukákban ölik a szerencsétlen macskákat,
nem kell döbbenten néznie, amikor egy sérült dalmatát két sintér hurkos botokkal fog le, amíg az orvos... beadja az oltást,
nem kell újra és újra átélnie, hogy a vaksötét 76-os kennelben sorozatban halnak meg a nemtörődömségből odatett ártatlan fekete kutyák,
nem kell szembesülnie azzal, hogy hiába kér segítséget a sintérektől a halálos betegen egy fertőző vértócsában fekvő Mary-nek,
nem kell találkoznia a sintértelep kapuján kilépve könnyeiket törlő meglett férfiakkal,
és nem kell átélnie még millió hasonló élményt...
... Csupán a szemükbe kell nézni az Illatos úti sintértelepen fényképzett állatoknak - pl. a www.illatosut.atw.hu/__show/index.html oldalon - akinek van szíve, az ezekből a szemekből kiolvashatja, hogy nem támogathat egy sintértelepet!
Sajnos mi főleg csak a képeinkkel beszélhetünk, hiszen a sintérek nagyon "sértődősek", pl. az egyik évben azzal "ünnepelték" az Állatok Világnapját, hogy az aznapi fényképezésünket félbeszakíttatták, mert az egyik sintér megrágalmazott bennünket... Nem kell jósnak lennem sejteni, hogy most is meg lehet a böjtje annak, amiért nyíltan kiállok az állatok mellett a sintérek ellenében... De ki kell állnom, mert nem szeretnék cinkos lenni!
Mindannyian tudjuk, hogy itt a tervezett gumiszőnyegre való gyűjtés csak eszköz a sintértelep híres emberekkel történő népszerűsítésében! Bár a gumiszőnyeg is egy elhibázott cél (az Illatos útiak takarítási szokásainak ismeretében, pl. télen addig jó az állatoknak, amíg forgács van alattuk, hiszen addig sem slagozzák őket...), de az igazi nagy baj valójában az, hogy tájékozatlan, megtévesztett híres emberekkel és több mint 20.000 naptárral tovább népszerűsítenék azt a sintértelepet, amelyet a hasonlókkal együtt a jelenlegi formájukban meg kellene szüntetni a XXI. századi, európai Magyarországon!
Mert SZÉGYEN, hogy a magyarországi önkormányzatok túlnyomó többsége 2008-ban még mindig sintér(telep)ek finanszírozásával (nagyrészt követelmények támasztása nélkül) "oldja meg" a bajba jutott/elárvult/kóbor állatok problémáját!
SZÉGYEN, hogy Magyarországon az állatvédők által működtetett állatmenhelyekkel szemben szinte csak követelményeket támasztanak, lásd pl. legutóbb a tatabányai állatvédők kálváriáját: www.allatvedo.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=50738
Sajnos a két kezemen meg tudom számolni, hogy Magyarországon hány önkormányzat ad minimális támogatást állatmenhelyeknek is!
SZÉGYEN, hogy az emberek a felületes média jóvoltából úgy tudják, a sintértelepeken "mentik" az állatokat!
És GYALÁZAT, hogy ennek következtében egyre több szerencsétlen, ártatlan állat kerül BE a sintértelepekre, abban a reményben, hogy ott majd "megmentik" őket! Pedig a sintérek épp a leadott állatokat akár azonnal is megölhetik bármilyen ürüggyel (pl. öreg/beteg/agresszív...)
Sajnos Budapest sintértelepének népszerűsítői - tisztelet a kivételnek - még mindig nem akarják felismerni mit tesznek, a bulvármédián keresztül üzengetnek, ahelyett, hogy látnának és gondolkodnának!
Mi nem adjuk fel, nem leszünk cinkosok! Hisszük, hogy jóakaratú és gondolkodó emberek nem állhatnak támogatóul a sintértelepek mellé! Bízunk benne, hogy ezt a most érintett állatbarátok is hamarosan belátják!
Köszönettel,
Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu
Budapest, 2008. november 27.
Fotó: Galló Gusztáv
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu
Kapcsolódó oldalak:
Ugye nem igaz???
A pokolba vezető út...
A Bors cikke :( "természetesen" nem kerestek meg előtte...
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
Ki lesz az első EMBER, akinek végre felszáll a szeme elől a felületes média által keltett köd, és LÁTNI fog...Látni, a sintértelepek állatainak mindennapos tragédiáját...
...Neki nem kell átélnie azt, amit mi éveken át az Illatos úti és más sintértelepek állatai közelében átéltünk:
nem kell siratnia hétről-hétre a meghalt, megölt ártatlan életeket,
nem kell földbegyökerezett lábbal állnia, amikor véletlenül tanúja, amint a sintérek kukákban ölik a szerencsétlen macskákat,
nem kell döbbenten néznie, amikor egy sérült dalmatát két sintér hurkos botokkal fog le, amíg az orvos... beadja az oltást,
nem kell újra és újra átélnie, hogy a vaksötét 76-os kennelben sorozatban halnak meg a nemtörődömségből odatett ártatlan fekete kutyák,
nem kell szembesülnie azzal, hogy hiába kér segítséget a sintérektől a halálos betegen egy fertőző vértócsában fekvő Mary-nek,
nem kell találkoznia a sintértelep kapuján kilépve könnyeiket törlő meglett férfiakkal,
és nem kell átélnie még millió hasonló élményt...
... Csupán a szemükbe kell nézni az Illatos úti sintértelepen fényképzett állatoknak - pl. a www.illatosut.atw.hu/__show/index.html oldalon - akinek van szíve, az ezekből a szemekből kiolvashatja, hogy nem támogathat egy sintértelepet!
Sajnos mi főleg csak a képeinkkel beszélhetünk, hiszen a sintérek nagyon "sértődősek", pl. az egyik évben azzal "ünnepelték" az Állatok Világnapját, hogy az aznapi fényképezésünket félbeszakíttatták, mert az egyik sintér megrágalmazott bennünket... Nem kell jósnak lennem sejteni, hogy most is meg lehet a böjtje annak, amiért nyíltan kiállok az állatok mellett a sintérek ellenében... De ki kell állnom, mert nem szeretnék cinkos lenni!
Mindannyian tudjuk, hogy itt a tervezett gumiszőnyegre való gyűjtés csak eszköz a sintértelep híres emberekkel történő népszerűsítésében! Bár a gumiszőnyeg is egy elhibázott cél (az Illatos útiak takarítási szokásainak ismeretében, pl. télen addig jó az állatoknak, amíg forgács van alattuk, hiszen addig sem slagozzák őket...), de az igazi nagy baj valójában az, hogy tájékozatlan, megtévesztett híres emberekkel és több mint 20.000 naptárral tovább népszerűsítenék azt a sintértelepet, amelyet a hasonlókkal együtt a jelenlegi formájukban meg kellene szüntetni a XXI. századi, európai Magyarországon!
Mert SZÉGYEN, hogy a magyarországi önkormányzatok túlnyomó többsége 2008-ban még mindig sintér(telep)ek finanszírozásával (nagyrészt követelmények támasztása nélkül) "oldja meg" a bajba jutott/elárvult/kóbor állatok problémáját!
SZÉGYEN, hogy Magyarországon az állatvédők által működtetett állatmenhelyekkel szemben szinte csak követelményeket támasztanak, lásd pl. legutóbb a tatabányai állatvédők kálváriáját: www.allatvedo.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=50738
Sajnos a két kezemen meg tudom számolni, hogy Magyarországon hány önkormányzat ad minimális támogatást állatmenhelyeknek is!
SZÉGYEN, hogy az emberek a felületes média jóvoltából úgy tudják, a sintértelepeken "mentik" az állatokat!
És GYALÁZAT, hogy ennek következtében egyre több szerencsétlen, ártatlan állat kerül BE a sintértelepekre, abban a reményben, hogy ott majd "megmentik" őket! Pedig a sintérek épp a leadott állatokat akár azonnal is megölhetik bármilyen ürüggyel (pl. öreg/beteg/agresszív...)
Sajnos Budapest sintértelepének népszerűsítői - tisztelet a kivételnek - még mindig nem akarják felismerni mit tesznek, a bulvármédián keresztül üzengetnek, ahelyett, hogy látnának és gondolkodnának!
Mi nem adjuk fel, nem leszünk cinkosok! Hisszük, hogy jóakaratú és gondolkodó emberek nem állhatnak támogatóul a sintértelepek mellé! Bízunk benne, hogy ezt a most érintett állatbarátok is hamarosan belátják!
Köszönettel,
Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu
Budapest, 2008. november 27.
Fotó: Galló Gusztáv
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu
Kapcsolódó oldalak:
Ugye nem igaz???
A pokolba vezető út...
A Bors cikke :( "természetesen" nem kerestek meg előtte...
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
2008. november 14., péntek
Ugye nem igaz???
Ugye nem igaz, hogy Önök a magyarországi sintértelepeket népszerűsítik?
T. Alföldi Róbert, Azurák Csaba, Bánhidi Petra és Czene Attila, Cseke Katinka, Falusi Mariann, Für Anikó, Kecskés Karina, Kőbán Rita, Lang Györgyi, Novák Péter, Ónodi Eszter, Popper Péter, Presser Gábor, a Roll-Dance kerekesszékes tánccsoport két tagja, Ványi Tibor és partnere, valamint Vasvári Csaba részére
Tisztelt Címzettek,
A napokban megdöbbenéssel olvastam a következő cikket: "Celebek naptáron Illatos úti kutyákkal" (lásd: 1. sz. melléklet)
Ugye nem igaz??? Ugye nem igaz, hogy Önök Budapest sintértelepét támogatják? Ugye nem igaz, hogy Önök ezzel együtt a magyarországi sintértelepeket népszerűsítik? Ugye nem igaz???
Magyarországon az állatvédők több mint tízéves harca után fogadták el 1998-ban - több kompromisszum árán - az Állatvédelmi Törvényt. Sajnos a törvény megfelelő betartásával azóta is bajok vannak! A magyarországi állatvédők azóta is vágyakozva nézik az Animal Planet-en a tőlünk boldogabb országok fejlettebb és célravezetőbb gyakorlatát... és azután szomorúan szembesülnek itthon a tv-ben látottaktól legtöbbször gyökeresen eltérő helyzettel... Pl. amint New Yorkban egy kedves fiatal állatvédelmi felügyelő hölgy megfelelő képzettség, tapasztalat és jogosítványok birtokában, egymagában is humánusan, példamutatóan rendezi egy-egy bajbajutott állat sorsát - hasonló helyzetet Magyarországon legtöbbször rendőrök és sintérek bevetésével oldanak meg, a legritkább esetben megnyugtatóan!
Magunk 2002-2003-ban indítottuk el az úttörő munkát végző SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projektet - www.sinterstop.hu ( www.illatosut.atw.hu ) - mely többek között a sintér ("gyepmesteri", "állategészségügyi", "ebrendészeti") telepek ártatlanul szenvedő, áldozatul eső állatainak körülményeit szerette volna, szeretné állatvédelmi szempontból minél inkább elfogadhatóvá tenni - és végső soron elérni, hogy Magyarország településein is állatotthonok, állatmenhelyek működjenek a sintértelepek helyett! (A SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység!)
Az Illatos úti „állategészségügyi" telelep vezetőinek kezdettől fogva azt ajánlottuk fel, hogy vállalják fel a teleppel kapcsolatos negatívumokat - hiszen elmondásuk szerint ők sem „örülnek" ezeknek - és segítünk nekik abban, hogy az Illatos úti telep az élére állhasson Magyarországon a sintértelepekkel kapcsolatos kedvező változásoknak! Korrekt ajánlatunkkal sajnos NEM eléggé éltek, nem volt bátorságuk az igazság felvállalásához - a telep szomorú statisztikája azóta sem nyilvános - annál jobban tetszik viszont nekik, ha néhány megtévesztett médium "állatmentő"-ként sztárolja őket...
Az eddigi sztárolás is sok bajt hozott már, pl. az eddig megtartott minden örökbefogadó nap után hónapokig vitték be a telepre tömegével a szerencsétlen állatokat - komplett almokat, vemhes, idős, beteg kutyákat - hiszen azt hallották, hogy ott majd "megmentik" őket... Pedig már így is a gazdájuk által leadott állatok vannak többségében a telepen, és őket a sintérek akár azonnal is "elaltathatják", nem kell kivárniuk a befogott állatokra elvileg előírt 14 napot!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében eddig legalább 20.000 szívbemarkoló dokumentum képet készítettünk az Illatos úton, egy kisebb válogatást láthatnak ezekből a www.illatosut.atw.hu/__show/index.html oldalról elérhető galériában - kérem nézzék végig a képeket, nézzenek az állatok szemébe... Mi ezeket a képeket NEM a sintérek támogatására készítettük, hanem azért, hogy minél több EMBER megismerje a sorsukat, minél kevesebb ártatlan állat kerüljön sintértelepekre, minél többen megmenekülhessenek közülük, és minél előbb megszűnjenek a mai sintértelepek, helyettük igazi, felkészült, elhivatott állatvédők által vezetett állatotthonok, állatmenhelyek foglalkozzanak Magyarországon is a bajbakerült állatokkal!
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának 2007. június 16-án elfogadott állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről többek között ezt tartalmazza: "A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra" kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma." (lásd: 2. sz. melléklet)
Az elmúlt 6 évben az Illatos úton járva sok tragikus és felemelő élménnyel lettem gazdagabb, sajnos e levél terjedelme nem engedi mind felsorolni őket... de ha Önök őszinte jószándékkal a fenti galéria képein a kutyák, cicák szemébe néznek, azok minden szónál többet mondanak! Akkor Önök nem tehetik meg, hogy sintértelepe(ke)t támogassanak, ahol pl. még most is dolgoznak olyanok akik pár éve még jutalékot kaptak az állatokat kegyetlen szenvedéssel "elaltató" szer után... és akik ezt elnézték... Sajnos a végtelenségig tudnám sorolni... talán még annyit, hogy nem egy és nem két megtermett férfit láttam már az Illatos út kapuján kilépve a könnyeit törölgetni... nem véletlenül!
Szeretném még idézni Dr. Olty Márta szavait: "Teljes mértékben egyetértek Pásztor Zsuzsa levelével. Az állatmenhelyeket kellene támogatni - persze az államnak is-, és állatrendőrséget létrehozni. Az állatvédelmi törvényünk nagyon rossz, és az sem működik. Az állatkínzások büntetései szégyenletesek. Minderről részletesen „Az állatok nyomorúsága" és az „Állatok nyomorúsága – Kérdések Istenhez" című könyvemben írtam.
(Lásd: www.allatvedo.atw.hu/ajanlo/om2003.htm és www.allatvedo.atw.hu/ajanlo/om2004.htm )
A sintértelep szükséges rossz. Cél: a megszüntetése lenne. De addig, az igazi állatvédőket kell segíteni, mert félő, hogy akaratlanul is, a jó helyett rosszat teszünk!"
...Kedves Állatbarátok, többet megismerve az igazságból, ugye Önök is az állatok mellé állnak és nem a sintérek mellé? Ugye Önök is a XXI. századhoz, Európához méltó állatvédő módszerek magyarországi terjesztését szeretnék inkább segíteni?
Az hogy egyik-másik sintér/telep létrehoz álcázásként egy-egy "állatvédő" alapítványt, legyen az ő magánügyük, de a sintértelepek állatait nem a sintéralapítványokon keresztül jó támogatni, hanem a sintértelepek állatait mentő igazi állatvédők alapítványain keresztül!
Ha megtisztelnek bizalmukkal, nagyon sok elhivatottan, keményen dolgozó állatvédőt tudok ajánlani, akik valóban megérdemlik a támogatást!
Nagyon bízom megértésükben, kérem ne adják a nevüket, képüket a sintérek népszerűsítéséhez!
Köszönettel és tisztelettel:
Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu
Budapest, 2008. november 14.
1. sz. melléklet
Celebek naptáron Illatos úti kutyákkal
Többek között Presser Gábor, Kőbán Rita, Lang Györgyi és Alföldi Róbert is elvállalt egy jótékonysági fotózást, amellyel ebtelepi kutyák életkörülményeit segítik, hiszen a fotók fali- és asztali naptárban szerepelnek majd és jótékony célt szolgálnak.
A fotózást az idén létrejött Vigyél Haza Alapítvány kezdeményezte, amely az Illatos úti Ebrendészeti Telepre bekerült kóbor kutyák életkörülményeinek javítását és örökbefogadási esélyeinek növelését tűzte ki célul.
Sok híresség segít
Az állatvédő szervezet több neves embert is megkeresett, hogy elvállalná-e a közös fotózást egy ebtelepi kutyával. Igent mondott a felkérésre Alföldi Róbert, Azurák Csaba, Bánhidi Petra és Czene Attila, Cseke Katinka, Falusi Mariann, Für Anikó, Kecskés Karina, Kőbán Rita, Lang Györgyi, Novák Péter, Ónodi Eszter, Popper Péter, Presser Gábor, a Roll-Dance kerekesszékes tánccsoport két tagja, Ványi Tibor és partnere, valamint Vasvári Csaba.
A neves személyiségeket a kutyákkal együtt Katkó Tamás fotóművész fényképezi le. A fotózás hétfőn kezdődött el egy budapesti fotóstúdióban. A képek fali- és asztali naptárban szerepelnek majd, amelyeket az alapítvány kiemelt támogatói vásárolnak meg, és partnereiknek ajándékozzák el az év végén. Előzetesen 600 fali- és 20 ezer asztali naptárra van igény - mondta Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány alapítója.
Gumiszőnyegre gyűjtenek a kutyák alá
Az alapítvány most arra gyűjt, hogy az Illatos úti Ebrendészeti Telep külső kenneleibe gumiszőnyeg kerüljön, hogy a kutyáknak ne kelljen a hideg betonon tölteniük a téli napokat. A hőszigetelő réteg beszerzése és felragasztása egymillió forintba kerül.
A telepre évente mintegy 3500 kutya kerül be. Egy részük kóbor-, másik részük pedig a gazdájuk által leadott, megunt kutya. Mivel a telepen 94 férőhely van, helyhiány miatt a 95. ebet csak úgy tudják befogadni, ha egy régebbi lakót elaltatnak.
Teltház van az ebtelepen
A Vigyél Haza Alapítvány azt szeretné, ha minél kevesebb kutya számára lenne végállomás az Illatos út. Ezért augusztus 10-én örökbefogadó napot szervezett, amelyen egy hét alatt 120 kutya talált gazdára. Azóta ismét szinte teltház van a telepen, 80 kutya vár sorsára - közölte Kozma Tamás telepvezető, a Vigyél Haza Alapítvány kuratórium elnöke.
MTI
www.kutyafajat.hu
2. sz. melléklet
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről (Elfogadva 2007. június 16-án)
Lásd: www.illatosutiallatvedo.blogspot.com/2007/06/az-allatvedo-szervezetek-orszagos.html
Fotó: Galló Gusztáv
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu
A fenti levelet 2008. november 14-én küldtem el a címzetteknek. Eredetileg nem volt szándékom nyilvánosságra hozni, hiszen nem botrányt akarok, hanem épp hogy a sintértelepek botrányos népszerűsítését megakadályozni!
Sajnos a Tv2 november 19-én elferdítve hírt adott levelemről - http://tv2.hu/Nyitooldal/Musoraink/Mokka/Videok/2008-11-19-ebmento_naptar - ezért én is a közzététel mellett kellett döntsek.
Szomorú, hogy a riport során Kőbán Rita és Demcsák Zsuzsa is a helyzet (és a levelem) ismerete nélkül nyilatkozott: meg nem történt "fenyegetésről" volt szó, de az igazságról nem, arról, hogy az Illatos úti "ebrendészeti" telep valójában Budapest sintértelepe!
Nem adjuk fel: jóakaratú és gondolkodó emberek nem állhatnak támogatóul a sintértelepek mellé - bízunk benne, hogy ezt a most érintett állatbarátok is hamarosan belátják!
P.Zs.
Kapcsolódó oldalak:
Egy igaz embert keresünk!
A pokolba vezető út...
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
T. Alföldi Róbert, Azurák Csaba, Bánhidi Petra és Czene Attila, Cseke Katinka, Falusi Mariann, Für Anikó, Kecskés Karina, Kőbán Rita, Lang Györgyi, Novák Péter, Ónodi Eszter, Popper Péter, Presser Gábor, a Roll-Dance kerekesszékes tánccsoport két tagja, Ványi Tibor és partnere, valamint Vasvári Csaba részére
Tisztelt Címzettek,
A napokban megdöbbenéssel olvastam a következő cikket: "Celebek naptáron Illatos úti kutyákkal" (lásd: 1. sz. melléklet)
Ugye nem igaz??? Ugye nem igaz, hogy Önök Budapest sintértelepét támogatják? Ugye nem igaz, hogy Önök ezzel együtt a magyarországi sintértelepeket népszerűsítik? Ugye nem igaz???
Magyarországon az állatvédők több mint tízéves harca után fogadták el 1998-ban - több kompromisszum árán - az Állatvédelmi Törvényt. Sajnos a törvény megfelelő betartásával azóta is bajok vannak! A magyarországi állatvédők azóta is vágyakozva nézik az Animal Planet-en a tőlünk boldogabb országok fejlettebb és célravezetőbb gyakorlatát... és azután szomorúan szembesülnek itthon a tv-ben látottaktól legtöbbször gyökeresen eltérő helyzettel... Pl. amint New Yorkban egy kedves fiatal állatvédelmi felügyelő hölgy megfelelő képzettség, tapasztalat és jogosítványok birtokában, egymagában is humánusan, példamutatóan rendezi egy-egy bajbajutott állat sorsát - hasonló helyzetet Magyarországon legtöbbször rendőrök és sintérek bevetésével oldanak meg, a legritkább esetben megnyugtatóan!
Magunk 2002-2003-ban indítottuk el az úttörő munkát végző SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projektet - www.sinterstop.hu ( www.illatosut.atw.hu ) - mely többek között a sintér ("gyepmesteri", "állategészségügyi", "ebrendészeti") telepek ártatlanul szenvedő, áldozatul eső állatainak körülményeit szerette volna, szeretné állatvédelmi szempontból minél inkább elfogadhatóvá tenni - és végső soron elérni, hogy Magyarország településein is állatotthonok, állatmenhelyek működjenek a sintértelepek helyett! (A SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység!)
Az Illatos úti „állategészségügyi" telelep vezetőinek kezdettől fogva azt ajánlottuk fel, hogy vállalják fel a teleppel kapcsolatos negatívumokat - hiszen elmondásuk szerint ők sem „örülnek" ezeknek - és segítünk nekik abban, hogy az Illatos úti telep az élére állhasson Magyarországon a sintértelepekkel kapcsolatos kedvező változásoknak! Korrekt ajánlatunkkal sajnos NEM eléggé éltek, nem volt bátorságuk az igazság felvállalásához - a telep szomorú statisztikája azóta sem nyilvános - annál jobban tetszik viszont nekik, ha néhány megtévesztett médium "állatmentő"-ként sztárolja őket...
Az eddigi sztárolás is sok bajt hozott már, pl. az eddig megtartott minden örökbefogadó nap után hónapokig vitték be a telepre tömegével a szerencsétlen állatokat - komplett almokat, vemhes, idős, beteg kutyákat - hiszen azt hallották, hogy ott majd "megmentik" őket... Pedig már így is a gazdájuk által leadott állatok vannak többségében a telepen, és őket a sintérek akár azonnal is "elaltathatják", nem kell kivárniuk a befogott állatokra elvileg előírt 14 napot!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében eddig legalább 20.000 szívbemarkoló dokumentum képet készítettünk az Illatos úton, egy kisebb válogatást láthatnak ezekből a www.illatosut.atw.hu/__show/index.html oldalról elérhető galériában - kérem nézzék végig a képeket, nézzenek az állatok szemébe... Mi ezeket a képeket NEM a sintérek támogatására készítettük, hanem azért, hogy minél több EMBER megismerje a sorsukat, minél kevesebb ártatlan állat kerüljön sintértelepekre, minél többen megmenekülhessenek közülük, és minél előbb megszűnjenek a mai sintértelepek, helyettük igazi, felkészült, elhivatott állatvédők által vezetett állatotthonok, állatmenhelyek foglalkozzanak Magyarországon is a bajbakerült állatokkal!
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának 2007. június 16-án elfogadott állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről többek között ezt tartalmazza: "A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra" kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma." (lásd: 2. sz. melléklet)
Az elmúlt 6 évben az Illatos úton járva sok tragikus és felemelő élménnyel lettem gazdagabb, sajnos e levél terjedelme nem engedi mind felsorolni őket... de ha Önök őszinte jószándékkal a fenti galéria képein a kutyák, cicák szemébe néznek, azok minden szónál többet mondanak! Akkor Önök nem tehetik meg, hogy sintértelepe(ke)t támogassanak, ahol pl. még most is dolgoznak olyanok akik pár éve még jutalékot kaptak az állatokat kegyetlen szenvedéssel "elaltató" szer után... és akik ezt elnézték... Sajnos a végtelenségig tudnám sorolni... talán még annyit, hogy nem egy és nem két megtermett férfit láttam már az Illatos út kapuján kilépve a könnyeit törölgetni... nem véletlenül!
Szeretném még idézni Dr. Olty Márta szavait: "Teljes mértékben egyetértek Pásztor Zsuzsa levelével. Az állatmenhelyeket kellene támogatni - persze az államnak is-, és állatrendőrséget létrehozni. Az állatvédelmi törvényünk nagyon rossz, és az sem működik. Az állatkínzások büntetései szégyenletesek. Minderről részletesen „Az állatok nyomorúsága" és az „Állatok nyomorúsága – Kérdések Istenhez" című könyvemben írtam.
(Lásd: www.allatvedo.atw.hu/ajanlo/om2003.htm és www.allatvedo.atw.hu/ajanlo/om2004.htm )
A sintértelep szükséges rossz. Cél: a megszüntetése lenne. De addig, az igazi állatvédőket kell segíteni, mert félő, hogy akaratlanul is, a jó helyett rosszat teszünk!"
...Kedves Állatbarátok, többet megismerve az igazságból, ugye Önök is az állatok mellé állnak és nem a sintérek mellé? Ugye Önök is a XXI. századhoz, Európához méltó állatvédő módszerek magyarországi terjesztését szeretnék inkább segíteni?
Az hogy egyik-másik sintér/telep létrehoz álcázásként egy-egy "állatvédő" alapítványt, legyen az ő magánügyük, de a sintértelepek állatait nem a sintéralapítványokon keresztül jó támogatni, hanem a sintértelepek állatait mentő igazi állatvédők alapítványain keresztül!
Ha megtisztelnek bizalmukkal, nagyon sok elhivatottan, keményen dolgozó állatvédőt tudok ajánlani, akik valóban megérdemlik a támogatást!
Nagyon bízom megértésükben, kérem ne adják a nevüket, képüket a sintérek népszerűsítéséhez!
Köszönettel és tisztelettel:
Pásztor Zsuzsa
help@sinterstop.hu
Budapest, 2008. november 14.
1. sz. melléklet
Celebek naptáron Illatos úti kutyákkal
Többek között Presser Gábor, Kőbán Rita, Lang Györgyi és Alföldi Róbert is elvállalt egy jótékonysági fotózást, amellyel ebtelepi kutyák életkörülményeit segítik, hiszen a fotók fali- és asztali naptárban szerepelnek majd és jótékony célt szolgálnak.
A fotózást az idén létrejött Vigyél Haza Alapítvány kezdeményezte, amely az Illatos úti Ebrendészeti Telepre bekerült kóbor kutyák életkörülményeinek javítását és örökbefogadási esélyeinek növelését tűzte ki célul.
Sok híresség segít
Az állatvédő szervezet több neves embert is megkeresett, hogy elvállalná-e a közös fotózást egy ebtelepi kutyával. Igent mondott a felkérésre Alföldi Róbert, Azurák Csaba, Bánhidi Petra és Czene Attila, Cseke Katinka, Falusi Mariann, Für Anikó, Kecskés Karina, Kőbán Rita, Lang Györgyi, Novák Péter, Ónodi Eszter, Popper Péter, Presser Gábor, a Roll-Dance kerekesszékes tánccsoport két tagja, Ványi Tibor és partnere, valamint Vasvári Csaba.
A neves személyiségeket a kutyákkal együtt Katkó Tamás fotóművész fényképezi le. A fotózás hétfőn kezdődött el egy budapesti fotóstúdióban. A képek fali- és asztali naptárban szerepelnek majd, amelyeket az alapítvány kiemelt támogatói vásárolnak meg, és partnereiknek ajándékozzák el az év végén. Előzetesen 600 fali- és 20 ezer asztali naptárra van igény - mondta Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány alapítója.
Gumiszőnyegre gyűjtenek a kutyák alá
Az alapítvány most arra gyűjt, hogy az Illatos úti Ebrendészeti Telep külső kenneleibe gumiszőnyeg kerüljön, hogy a kutyáknak ne kelljen a hideg betonon tölteniük a téli napokat. A hőszigetelő réteg beszerzése és felragasztása egymillió forintba kerül.
A telepre évente mintegy 3500 kutya kerül be. Egy részük kóbor-, másik részük pedig a gazdájuk által leadott, megunt kutya. Mivel a telepen 94 férőhely van, helyhiány miatt a 95. ebet csak úgy tudják befogadni, ha egy régebbi lakót elaltatnak.
Teltház van az ebtelepen
A Vigyél Haza Alapítvány azt szeretné, ha minél kevesebb kutya számára lenne végállomás az Illatos út. Ezért augusztus 10-én örökbefogadó napot szervezett, amelyen egy hét alatt 120 kutya talált gazdára. Azóta ismét szinte teltház van a telepen, 80 kutya vár sorsára - közölte Kozma Tamás telepvezető, a Vigyél Haza Alapítvány kuratórium elnöke.
MTI
www.kutyafajat.hu
2. sz. melléklet
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről (Elfogadva 2007. június 16-án)
Lásd: www.illatosutiallatvedo.blogspot.com/2007/06/az-allatvedo-szervezetek-orszagos.html
Fotó: Galló Gusztáv
SintérSTOP - Illatos Úti Állatvédő Projekt
www.sinterstop.hu
A fenti levelet 2008. november 14-én küldtem el a címzetteknek. Eredetileg nem volt szándékom nyilvánosságra hozni, hiszen nem botrányt akarok, hanem épp hogy a sintértelepek botrányos népszerűsítését megakadályozni!
Sajnos a Tv2 november 19-én elferdítve hírt adott levelemről - http://tv2.hu/Nyitooldal/Musoraink/Mokka/Videok/2008-11-19-ebmento_naptar - ezért én is a közzététel mellett kellett döntsek.
Szomorú, hogy a riport során Kőbán Rita és Demcsák Zsuzsa is a helyzet (és a levelem) ismerete nélkül nyilatkozott: meg nem történt "fenyegetésről" volt szó, de az igazságról nem, arról, hogy az Illatos úti "ebrendészeti" telep valójában Budapest sintértelepe!
Nem adjuk fel: jóakaratú és gondolkodó emberek nem állhatnak támogatóul a sintértelepek mellé - bízunk benne, hogy ezt a most érintett állatbarátok is hamarosan belátják!
P.Zs.
Kapcsolódó oldalak:
Egy igaz embert keresünk!
A pokolba vezető út...
Válasz a Fővárosi Közterület-felügyelet 2008. 11. 28-i közleményére
2007. október 22., hétfő
Régi címlap - A
„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Mahatma Gandhi
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...” Antoine de Saint-Exupéry
Illatos út... A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepére került állatokért. • Emlék • „Mégis”
ELÉRHETŐSÉG, MEGKÖZELITHETŐSÉG, NYITVA TARTÁS
Gazdikereső, állatvédő SEGÉLYTELEFON, tanácsadás, információ: 30-429-2923 Üzenetek, E-MAIL
GAZDINKAT KERESSÜK AZ ILLATOS ÚTON: FOTÓGALÉRIA, KENNELTÉRKÉP • NYOMTATHATÓ LISTA • IDEIGLENES BEFOGADÓK • MÉG HÁNY NAP AZ ÉLET? - FONTOS TUDNIVALÓK
A sintértelepek állataiért • További ELVESZETT, TALÁLT, sürgősen gazdit kereső CICÁK, KUTYÁK • Ki tud róluk? • Segítség közvetítő • Megtaláltuk gazdinkat • Állatvédő Iránytű • Menü vége
ILLATOS ÚTI ÁLLATVÉDŐ PROJEKT - A SINTÉRTELEPEK ÁLLATAIÉRT...
„...Ó, láttál már szemeket a rács mögött? Jártál már kint a sintértelepen? A reménytelenség, a kétség között Gondolkoztál már néha ezeken?!...”
A felelőtlen, ostoba petárdázástól halálra rémülve évről-évre szerencsétlen kutyák, cicák tömegei szaladnak világgá Karácsony, Szilveszter idején! Ha megtörtént a baj, azonnal ragasszanak ki a környéken fényképes plakátokat, vigyenek azokból a közeli állatmenhelyekre, sintértelepekre - elérhetőségük megtalálható az Állatvédő Iránytűben - ill. hívják gazdikereső telefon ügyeletünket a 30-429-2923-as számon, és küldjék el e-mail-ben az elveszett állat fényképét, adatait az allatvedo@freemail.hu címre!
Az Illatos úton - a belső kenneleken kívül - 46 nyitott kennel található. A hideg téli napokon is - ugyan fedéllel a fejük felett - a szélnek, hidegnek, fagynak szabadon kitéve dideregnek a kutyák...
A www.idokep.hu -n, akit érdekel, megnézheti, milyen hőmérséklet várható pl. a következő éjszakára...
S.O.S. FORGÁCS-ot keresünk! A téli időszakban az Illatos úton nagy szükség van nem túl poros puhafa forgácsra a kutyák almozásához, hogy ne fázzanak, és ne kelljen vízzel takarítani körülöttük! Budapest területére a telep autója házhoz megy a forgácsért! Aki segíteni tud, kérjük hívja fel Dr. Kozma Tamást, a telep vezetőjét a 280-6832-es telefonon!
Oroszlányi kutyák S.O.S. megmentőiket várják!!!
A címlapon látható állatok már nincsenek az Illatos úton! Kisebb részük gazdához került, nagyobb részük sajnos már nem él...
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MINDENKINEK a bizalmát és segítségét, aki fontosnak tartja, hogy segíthessünk: a sintértelepekre került beteg, vemhes, öreg, megúnt, kidobott ártatlan állatoknak, hogy ne ott végezzék, hanem minden állat találjon felelős, gondos, szerető gazdájára! Köszönjük segítségüket, hogy segíthessünk a sintértelepek helyett Budapesten és szerte az országban állatotthonokat, állatvédelmi felügyelői hálózatot létrehozni és ezek révén lecsökkenteni végre a bajbakerülő vagy megkínzott ártatlan állatok számát!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében állhatatosan dolgozunk eredeti céljaink megvalósulásáért, az Illatos úti és más sintértelepek állataiért! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI SEGIT, HOGY SEGITHESSÜNK! - Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt
Magyarországon a kívülálló állatbarátok többsége ma úgy gondolja, hogy a médiában időnként megjelenő, állatkínzással, kegyetlenséggel kapcsolatos esetek egyediek, ritka kivételek, hiszen különben az állatvédők gondoskodnak a bajbajutott állatok mentéséről...
Sajnos a valóságban ez legtöbbször nem így van: nagyon sok felelőtlen állattartó, nem egyszer állatkínzó kétlábú él közöttünk, és az általuk bajbasodort állatok megmentéséért az állatvédők heroikus küzdelmet vívnak!
Ennek ellenére Magyarországon ma még legtöbb településen hivatalosan a sintértelepeket támogatják, melyeken az állatokkal kapcsolatos elfogadhatatlanul rossz helyzetet, legtöbbször elfogadhatatlanul rossz, antihumánus módszerekkel kezelnek, és tevékenységük ráadásul az állatokkal kapcsolatos problémák szaporodását is eredményezi, hiszen rendszerint a megelőzés érdekében nem tesznek egy lépést sem!
Ha nyugat felé átmegyünk az országhatáron, arrafelé szinte minden településen találunk állatotthonokat, ahol állatvédők szakszerűen, humánusan segítenek a bajbajutott állatokon, ezáltal az operatív segíségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma!
Az Illatos úti „állategészségügyi“ telep NEM MENHELY, ez Budapest sintértelepe! A telep a jelenleg érvényes vonatkozó rendeletek értelmében 14 nap után már nem köteles benttartani egy-egy BEFOGOTT állatot, tehát helyhiány esetén a már ennél régebben bentlévő állatokat - más megoldás híjján - ELALTATHATJÁK!!! A gazdájuk vagy megtalálójuk által LEADOTT állatokat elvileg még ennyi ideig sem kell tartaniuk, akár azonnal elaltathatják vagy jobb esetben új gazdához adják őket!
2001. nyarán az Illatos úti telep vezetése épp a fentiek miatt kezdeményezte, hogy állatvédők segítsenek minél több állatot - az elaltatás helyett - eredeti vagy új gazdájához juttatni! A kérés sokáig lényegében visszhang nélkül maradt - részben a legtöbb állatvédő nyomorúságos lehetőségei, részben a feladat nagysága és jellege miatt.
Végül 2002-2003-ban indult el az ÚTTÖRŐ munkát végző Illatos Úti Állatvédő Projekt, mely a sintértelepek ártatlanul szenvedő, áldozatul eső állatainak körülményeit szerette volna, szeretné állatvédelmi szempontból minél inkább elfogadhatóvá tenni - és végső soron elérni, hogy Magyarország településein is állatotthonok működjenek a sintértelepek helyett! Az igazán hatékony megelőzés érdekében célunk még a média, a kommunikáció, a nevelés, a szemléletformálás és nem utolsósorban a jogalkotás, joggyakorlat eszközeinek, módszereinek, segítségének megszervezése, kifejlesztése, felhasználása is!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység!
Az Illatos úti „állategészségügyi” telelep vezetőinek kezdettől fogva azt ajánlottuk fel, hogy vállalják fel a teleppel kapcsolatos negatívumokat - hiszen elmondásuk szerint ők sem „örülnek” ezeknek - és segítünk nekik abban, hogy az Illatos úti telep az élére állhasson Magyarországon a sintértelepekkel kapcsolatos kedvező változásoknak!
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MINDENKINEK a bizalmát és segítségét, aki fontosnak tartja, hogy segíthessünk: a sintértelepekre került beteg, vemhes, öreg, megúnt, kidobott ártatlan állatoknak, hogy ne ott végezzék, hanem minden állat találjon felelős, gondos, szerető gazdájára! Köszönjük segítségüket, hogy segíthessünk a sintértelepek helyett Budapesten és szerte az országban állatotthonokat, állatvédelmi felügyelői hálózatot létrehozni és ezek révén lecsökkenteni végre a bajbakerülő vagy megkínzott ártatlan állatok számát!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében állhatatosan dolgozunk eredeti céljaink megvalósulásáért, az Illatos úti és más sintértelepek állataiért! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI SEGIT, HOGY SEGITHESSÜNK! - Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt
Kapcsolódó oldalak: További részletek az Illatos Úti Állatvédő Projektről • Képválogatás a korábban a telepre került állatokról • @RC 2003 • Sziget 2004 Fotókiállítás • A sintértelepek állataiért
A címlapon látható állatok már nincsenek az Illatos úton! Kisebb részük gazdához került, nagyobb részük sajnos már nem él... Ha ellátogatnak a telepre, bármikor a képeken láthatóakhoz hasonló kedves, ártatlan állatokat találnak ott, akik nagyon hálásak lesznek mindenkinek, aki megmenti őket! - A telep elérhetősége ->
138_040504_b4.jpg _h_138_131_170k_060502_c.jpg 75k_060404_b4.jpg 137_030625_a4.jpg _angyalarcu19_4.jpg 131_050124_a.jpg 79_050207_b.jpg
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről (Elfogadva 2007. június 16-án)
Az Egyeztető Fórum az állatvédők több éves tárgybani tapasztalatát összegezve megállapítja, hogy a gyepmesteri telepek működtetése - melyet a helyi önkormányzat finanszíroz - általában nem felel meg az Állatvédelmi Törvényben előírtaknak.
A gyepmesteri telepek nagy része korszerűtlen, mégis működési illetve fennmaradási engedéllyel rendelkezik; a telepek ellenőrzése rendszertelen, a gyepmesterek szakképzettsége sok esetben kifogásolható. A hiányosságok miatt a telepek drágán és kis hatékonysággal működnek és az állatvédelem elemi etikai elvárásainak sem felelnek meg.
Azokon a településeken azonban, ahol a gyepmesteri teendőket a - rendkívül szigorú jogszabályoknak és követelményeknek eleget tevő, és így megfelelő működési engedéllyel rendelkező - helyi menhely vállalta el, szinte problémamentes a kérdés megoldása. A befogott kutyák - a szükséges karantént, állatorvosi ellenőrzést és ellátást követően - átkerülnek a menhelyekre, ahonnan örökbeadás révén további sorsuk megnyugtatóan rendeződik.
Egyúttal a menhely is kiegészítő pénzforráshoz juthat, ami az önfenntartó civil szervezetek számára létfontosságú. A Fórum a fentiek fényében javasolja, hogy minden olyan településen, ahol a helyi állatmenhely megfelel a vonatkozó előírásoknak és vállalja a gyepmesteri teendők ellátását, az Önkormányzatok részesítsék előnyben a gyepmesteri tevékenységekre vonatkozó szerződéskötés során a civil szervezetet más jelentkezőkkel (profitorientált vállalkozók, stb.) szemben, hiszen bármilyen állat kezelése során kívánatos, hogy az állatvédelmi, állatjóléti érdekek előbbre valóak legyenek, mint magánszemélyek anyagi érdekei.
A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra” kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma.
A Fórum javasolja továbbá az állásfoglalás továbbítását a Magyar Önkormányzatok Szövetsége felé, mivel ez tartalmilag és céljaiban megfelel a 2007. május 31-én Gödöllőn a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a MEOE és a MÁTSZ részvételével megtartott Konferencia állásfoglalásának.
Forrás: www.maosz.hu/efallasfogl200706.html
Sajnos az Illatos úton szinte folyamatosan vannak kisebb-nagyobb cicák, akik sürgősen megmentőjükre várnak! Aki akárcsak ideiglenesen is biztonságos helyre be tudná őket fogadni, kérjük sürgősen menjen értük! Elérhetőség, látogatási idő ->
Kérjük SENKI NE VIGYEN CICÁT az Illatos útra, inkább próbálja legalább ideiglenesen biztonságba helyezni az esetleg talált cicá(ka)t, majd hívja gazdikereső segélyvonalunkat a 30-429-2923-on vagy írjon az allatvedo@freemail.hu címre, megpróbálunk segíteni szerető gazdához juttatásukban!
KÖZLEMÉNY - Mint mindenki tudja, a Cicagazdikereső Társaság igyekszik eleget tenni a kérésnek, ha macskaelhelyezésről van szó. Sajnos gyakorlatilag ketten vagyunk akik ideiglenesbe tudunk macskát fogadni, ezért már szinte állandósult a 20 körüli létszám mindkettőnknél. Ez így összesen max. 40 macsek. Ebbe kell beleférnie az Illatos úti mentéseknek is. Ennyi a kapacitásunk maximuma időben, pénzben, energiában.
Az utóbbi időben több állatvédő szájából hallottam, hogy ha nincs helyük a macskának, akkor beviszik-bevitetik az Illatos útra, és majd mi kihozzuk...
Több aggályom van ezzel kapcsolatban:
1. Nekem ez nagyon zsarolásnak hangzik. Aki ismer tudja, hogy szépen meg lehet kérni bármire, de az erőszakot nem tudom elviselni.
2. Ha kiderül, hogy állatvédő viszi-viteti be a macskát (meg fogjuk tudni, az biztos), fel fogjuk tenni nyilvános főrumokra, hogy ki volt az.
3. Ha rászoktatjuk az embereket, hogy vigyék az Illatos útra a macskákat akkor nem 40 hely, hanem 400 is kevés lesz! Tömegével fogják odahordani a macskákat és mi akkor is csak ketten leszünk, a hely is csak annyi lesz, mint most.
Következésképpen borzasztó felelőtlenség főleg állatvédőtől az ilyen kijelentés, mert aki ilyet mond az esetleg a macskát a halálba küldi, mert nem fogjuk tudni kihozni a cicát, mert a mi helyünk, energiánk, pénzünk is véges. Arról már nem is beszélek, hogy a plakátjainkon a lakosságot arra kérjük, hogy ne vigyen be az Illatosra macskát, erre az állatvédő azt mondja, hogy vigyék be.
Ha valaki kérését vissza kell utasítanunk macskaelhelyezés ügyben az azért van, mert NINCS HELY. Ilyenkor szoktunk imádkozni, hogy csak nehogy az Illatoson is legyen macsek, mert annak sincs hely.
Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha ilyet hallotok, mondjátok el ezeket annak, aki ilyen felelőtlen vagy meggondolatlan tanácsokat osztogat olyan embereknek, akiknek esetleg fogalmuk sincs az állatvédelmi helyzetről. Legalább mi ne tegyünk keresztbe egymásnak, mert annak a macsekok isszák meg a levét! - Oláh Gáborné Márti, 2007. október 14.
Aki szerető gazdája lenne egy-egy Illatos útról mentett kedves, szép cicának, az érdeklődhet a Cicagazdikereső Társaságnál is: 70-312-1981, 30-542-0085 - ttilda@t-online.hu - olahgaborne@gmail.com
FIGYELEM! Az Illatos úti „állategészségügyi” telep 2003 áprilisa óta - az úttörő tevékenységet végző Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében - állatvédők által készített hivatalos honlapja a www.illatosut.atw.hu címen érhető el. Más honlapokon, kiadványokban az Illatos úti teleppel, az oda bekerülő állatokkal kapcsolatban nem általunk megjelentetett, hiányos, pontatlan, megtévesztő - nem egyszer jogtalanul közzétett - információkért, ill. az Illatos úti állatokkal kapcsolatba kerülő más csoportok tevékenységéért semmilyen felelősséget nem vállalunk! Az Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység! - Pásztor Zsuzsa
MÉG HÁNY NAP AZ ÉLET?
Az Illatos úton - és más hasonló telepeken - sajnos szó szerint életbevágó a „MA MÉG SEGITHETSZ, HOLNAP TALÁN MÁR KÉSŐ!” tanács igazsága! A felelőtlenül terjesztett hazug sintérreklámmal ellentétben az Illatos úton NEM 14 NAP AZ ÉLET! Van akinek akár AZONNAL is elvehetik az életét és van aki akár 1-2 NAPON BELÜL belül meghal, mert beteg (lesz)!
Az Illatos útiak által a közterületről BEFOGOTT állatokat elvileg 14 napig kötelesek tartani, lehetőséget biztosítva ezzel régi gazdájuknak, hogy rájuk találjon. A 14 nap letelte nem jelenti automatikusan az állat életének végét, lehetőségeik szerint sok állatot tartanak bent a telepen 14 napnál sokkal tovább!
A lelketlen gazdáik vagy tájékozatlan megtalálójuk által a telepre LEADOTT állatokkal viszont akár azonnal bármit tehetnek, „elaltathatják” vagy új gazdához adhatják őket! A leadott állatok közül is lehetőség szerint sokat tartanak bent a telepen hosszabb ideig!
Mind a befogott, mind a leadott állatokra igaz sajnos, hogy akár 1-2 napon belül is megölheti őket egy-egy behozott vagy bent kialakult betegség! További FONTOS tudnivalók ->
FIGYELEM! VÁRJUK TAPASZTALATAIKAT:
Az illatos úti vakcinázás eredményességének felmérése és a védekezési program további finomítása érdekében VÁRJUK FŐLEG AZON GAZDIK TAPASZTALATAIT, AKIK 2005 NOVEMBER ELSEJE UTÁN VITTEK KI KUTYÁT AZ ILLATOS ÚTRÓL! Kérjük írják meg, melyik kennelből, melyik kutyát, mikor és milyen egészségi állapotban hozták ki, ill. lépett-e fel nála idővel valamilyen betegség, különös tekintettel a parvóra vagy szopornyicára! AZ allatvedo@freemail.hu E-MAIL CIMRE BÁRMILYEN TOVÁBBI TAPASZTALATOT, VÉLEMÉNYT, JAVASLATOT IS KÖSZÖNETTEL FOGADUNK, írásaikat, adataikat bizalmasan kezeljük! Köszönettel: Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt
IDEIGLENES BEFOGADÓNÁL LÉVŐ ÁLLATOK:
FELHIVÁS: IDEIGLENES BEFOGADÓKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN AZ ILLATOS ÚTRÓL KIHOZNI KIVÁNT KUTYÁK, CICÁK SZÁMÁRA! Aki átmenetileg biztonságos helyet tudna adni egy-két állat számára, amíg azok végleges, jó gazdira nem találnak, kérjük jelentkezzen a 30-429-2923-as mobilon! Köszönettel: Illatos Úti Állatvédő Projekt
Lap eleje
Gazdikereső, állatvédő SEGÉLYTELEFON, tanácsadás, információ: 30-429-2923
Menü eleje • Bannerek, szórólapok, plakátok • Statisztika • Kislexikon • Ajánló • Hírek, felhívások • Állatvédelmi Törvény
Illatos Úti Állatvédő Projekt - A sintértelepek állataiért...Illatos Úti Állatvédő Projekt • ARC 2003 • Képválogatás • Sziget 2004 Fotókiállítás
A szopornyica ellen VIGYÁZAT SZOPORNYICA! • Gesztenye története • Védekezési Program
HONLAP: www.illatosut.atw.hu - www.allatvedo.atw.hu • E-MAIL: allatvedo@freemail.hu
Várjuk kérdéseiket, véleményüket, jó vagy rossz tapasztalataikat!
Köszönjük szépen Mindenkinek, aki segített és segít, hogy az Illatos úti állatoknak segíthessünk!
Fotó, grafika, webmaster: Galló Gusztáv - Cat
A honlap elemeinek, tartalmának bármilyen külső felhasználása kizárólag a készítők előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
Minden jog fenntartva!
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...” Antoine de Saint-Exupéry
Illatos út... A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepére került állatokért. • Emlék • „Mégis”
ELÉRHETŐSÉG, MEGKÖZELITHETŐSÉG, NYITVA TARTÁS
Gazdikereső, állatvédő SEGÉLYTELEFON, tanácsadás, információ: 30-429-2923 Üzenetek, E-MAIL
GAZDINKAT KERESSÜK AZ ILLATOS ÚTON: FOTÓGALÉRIA, KENNELTÉRKÉP • NYOMTATHATÓ LISTA • IDEIGLENES BEFOGADÓK • MÉG HÁNY NAP AZ ÉLET? - FONTOS TUDNIVALÓK
A sintértelepek állataiért • További ELVESZETT, TALÁLT, sürgősen gazdit kereső CICÁK, KUTYÁK • Ki tud róluk? • Segítség közvetítő • Megtaláltuk gazdinkat • Állatvédő Iránytű • Menü vége
ILLATOS ÚTI ÁLLATVÉDŐ PROJEKT - A SINTÉRTELEPEK ÁLLATAIÉRT...
„...Ó, láttál már szemeket a rács mögött? Jártál már kint a sintértelepen? A reménytelenség, a kétség között Gondolkoztál már néha ezeken?!...”
S.O.S. FORGÁCS-ot keresünk! A téli időszakban az Illatos úton nagy szükség van nem túl poros puhafa forgácsra a kutyák almozásához, hogy ne fázzanak, és ne kelljen vízzel takarítani körülöttük! Budapest területére a telep autója házhoz megy a forgácsért! Aki segíteni tud, kérjük hívja fel Dr. Kozma Tamást, a telep vezetőjét a 280-6832-es telefonon!
Oroszlányi kutyák S.O.S. megmentőiket várják!!!
A címlapon látható állatok már nincsenek az Illatos úton! Kisebb részük gazdához került, nagyobb részük sajnos már nem él...
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MINDENKINEK a bizalmát és segítségét, aki fontosnak tartja, hogy segíthessünk: a sintértelepekre került beteg, vemhes, öreg, megúnt, kidobott ártatlan állatoknak, hogy ne ott végezzék, hanem minden állat találjon felelős, gondos, szerető gazdájára! Köszönjük segítségüket, hogy segíthessünk a sintértelepek helyett Budapesten és szerte az országban állatotthonokat, állatvédelmi felügyelői hálózatot létrehozni és ezek révén lecsökkenteni végre a bajbakerülő vagy megkínzott ártatlan állatok számát!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében állhatatosan dolgozunk eredeti céljaink megvalósulásáért, az Illatos úti és más sintértelepek állataiért! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI SEGIT, HOGY SEGITHESSÜNK! - Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt
Sajnos a valóságban ez legtöbbször nem így van: nagyon sok felelőtlen állattartó, nem egyszer állatkínzó kétlábú él közöttünk, és az általuk bajbasodort állatok megmentéséért az állatvédők heroikus küzdelmet vívnak!
Ha nyugat felé átmegyünk az országhatáron, arrafelé szinte minden településen találunk állatotthonokat, ahol állatvédők szakszerűen, humánusan segítenek a bajbajutott állatokon, ezáltal az operatív segíségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma!
Az Illatos úti „állategészségügyi” telelep vezetőinek kezdettől fogva azt ajánlottuk fel, hogy vállalják fel a teleppel kapcsolatos negatívumokat - hiszen elmondásuk szerint ők sem „örülnek” ezeknek - és segítünk nekik abban, hogy az Illatos úti telep az élére állhasson Magyarországon a sintértelepekkel kapcsolatos kedvező változásoknak!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében állhatatosan dolgozunk eredeti céljaink megvalósulásáért, az Illatos úti és más sintértelepek állataiért! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI SEGIT, HOGY SEGITHESSÜNK! - Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt
Kapcsolódó oldalak: További részletek az Illatos Úti Állatvédő Projektről • Képválogatás a korábban a telepre került állatokról • @RC 2003 • Sziget 2004 Fotókiállítás • A sintértelepek állataiért
A címlapon látható állatok már nincsenek az Illatos úton! Kisebb részük gazdához került, nagyobb részük sajnos már nem él... Ha ellátogatnak a telepre, bármikor a képeken láthatóakhoz hasonló kedves, ártatlan állatokat találnak ott, akik nagyon hálásak lesznek mindenkinek, aki megmenti őket! - A telep elérhetősége ->
138_040504_b4.jpg _h_138_131_170k_060502_c.jpg 75k_060404_b4.jpg 137_030625_a4.jpg _angyalarcu19_4.jpg 131_050124_a.jpg 79_050207_b.jpg
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről (Elfogadva 2007. június 16-án)
Az Egyeztető Fórum az állatvédők több éves tárgybani tapasztalatát összegezve megállapítja, hogy a gyepmesteri telepek működtetése - melyet a helyi önkormányzat finanszíroz - általában nem felel meg az Állatvédelmi Törvényben előírtaknak.
A gyepmesteri telepek nagy része korszerűtlen, mégis működési illetve fennmaradási engedéllyel rendelkezik; a telepek ellenőrzése rendszertelen, a gyepmesterek szakképzettsége sok esetben kifogásolható. A hiányosságok miatt a telepek drágán és kis hatékonysággal működnek és az állatvédelem elemi etikai elvárásainak sem felelnek meg.
Azokon a településeken azonban, ahol a gyepmesteri teendőket a - rendkívül szigorú jogszabályoknak és követelményeknek eleget tevő, és így megfelelő működési engedéllyel rendelkező - helyi menhely vállalta el, szinte problémamentes a kérdés megoldása. A befogott kutyák - a szükséges karantént, állatorvosi ellenőrzést és ellátást követően - átkerülnek a menhelyekre, ahonnan örökbeadás révén további sorsuk megnyugtatóan rendeződik.
Egyúttal a menhely is kiegészítő pénzforráshoz juthat, ami az önfenntartó civil szervezetek számára létfontosságú. A Fórum a fentiek fényében javasolja, hogy minden olyan településen, ahol a helyi állatmenhely megfelel a vonatkozó előírásoknak és vállalja a gyepmesteri teendők ellátását, az Önkormányzatok részesítsék előnyben a gyepmesteri tevékenységekre vonatkozó szerződéskötés során a civil szervezetet más jelentkezőkkel (profitorientált vállalkozók, stb.) szemben, hiszen bármilyen állat kezelése során kívánatos, hogy az állatvédelmi, állatjóléti érdekek előbbre valóak legyenek, mint magánszemélyek anyagi érdekei.
A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra” kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma.
A Fórum javasolja továbbá az állásfoglalás továbbítását a Magyar Önkormányzatok Szövetsége felé, mivel ez tartalmilag és céljaiban megfelel a 2007. május 31-én Gödöllőn a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a MEOE és a MÁTSZ részvételével megtartott Konferencia állásfoglalásának.
Forrás: www.maosz.hu/efallasfogl200706.html
Sajnos az Illatos úton szinte folyamatosan vannak kisebb-nagyobb cicák, akik sürgősen megmentőjükre várnak! Aki akárcsak ideiglenesen is biztonságos helyre be tudná őket fogadni, kérjük sürgősen menjen értük! Elérhetőség, látogatási idő ->
Kérjük SENKI NE VIGYEN CICÁT az Illatos útra, inkább próbálja legalább ideiglenesen biztonságba helyezni az esetleg talált cicá(ka)t, majd hívja gazdikereső segélyvonalunkat a 30-429-2923-on vagy írjon az allatvedo@freemail.hu címre, megpróbálunk segíteni szerető gazdához juttatásukban!
KÖZLEMÉNY - Mint mindenki tudja, a Cicagazdikereső Társaság igyekszik eleget tenni a kérésnek, ha macskaelhelyezésről van szó. Sajnos gyakorlatilag ketten vagyunk akik ideiglenesbe tudunk macskát fogadni, ezért már szinte állandósult a 20 körüli létszám mindkettőnknél. Ez így összesen max. 40 macsek. Ebbe kell beleférnie az Illatos úti mentéseknek is. Ennyi a kapacitásunk maximuma időben, pénzben, energiában.
Az utóbbi időben több állatvédő szájából hallottam, hogy ha nincs helyük a macskának, akkor beviszik-bevitetik az Illatos útra, és majd mi kihozzuk...
Több aggályom van ezzel kapcsolatban:
1. Nekem ez nagyon zsarolásnak hangzik. Aki ismer tudja, hogy szépen meg lehet kérni bármire, de az erőszakot nem tudom elviselni.
2. Ha kiderül, hogy állatvédő viszi-viteti be a macskát (meg fogjuk tudni, az biztos), fel fogjuk tenni nyilvános főrumokra, hogy ki volt az.
3. Ha rászoktatjuk az embereket, hogy vigyék az Illatos útra a macskákat akkor nem 40 hely, hanem 400 is kevés lesz! Tömegével fogják odahordani a macskákat és mi akkor is csak ketten leszünk, a hely is csak annyi lesz, mint most.
Következésképpen borzasztó felelőtlenség főleg állatvédőtől az ilyen kijelentés, mert aki ilyet mond az esetleg a macskát a halálba küldi, mert nem fogjuk tudni kihozni a cicát, mert a mi helyünk, energiánk, pénzünk is véges. Arról már nem is beszélek, hogy a plakátjainkon a lakosságot arra kérjük, hogy ne vigyen be az Illatosra macskát, erre az állatvédő azt mondja, hogy vigyék be.
Ha valaki kérését vissza kell utasítanunk macskaelhelyezés ügyben az azért van, mert NINCS HELY. Ilyenkor szoktunk imádkozni, hogy csak nehogy az Illatoson is legyen macsek, mert annak sincs hely.
Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha ilyet hallotok, mondjátok el ezeket annak, aki ilyen felelőtlen vagy meggondolatlan tanácsokat osztogat olyan embereknek, akiknek esetleg fogalmuk sincs az állatvédelmi helyzetről. Legalább mi ne tegyünk keresztbe egymásnak, mert annak a macsekok isszák meg a levét! - Oláh Gáborné Márti, 2007. október 14.
Aki szerető gazdája lenne egy-egy Illatos útról mentett kedves, szép cicának, az érdeklődhet a Cicagazdikereső Társaságnál is: 70-312-1981, 30-542-0085 - ttilda@t-online.hu - olahgaborne@gmail.com
FIGYELEM! Az Illatos úti „állategészségügyi” telep 2003 áprilisa óta - az úttörő tevékenységet végző Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében - állatvédők által készített hivatalos honlapja a www.illatosut.atw.hu címen érhető el. Más honlapokon, kiadványokban az Illatos úti teleppel, az oda bekerülő állatokkal kapcsolatban nem általunk megjelentetett, hiányos, pontatlan, megtévesztő - nem egyszer jogtalanul közzétett - információkért, ill. az Illatos úti állatokkal kapcsolatba kerülő más csoportok tevékenységéért semmilyen felelősséget nem vállalunk! Az Illatos Úti Állatvédő Projekt a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével az állatok érdekében együttműködő, de tőlük teljesen független, különálló tevékenység! - Pásztor Zsuzsa
Az Illatos úton - és más hasonló telepeken - sajnos szó szerint életbevágó a „MA MÉG SEGITHETSZ, HOLNAP TALÁN MÁR KÉSŐ!” tanács igazsága! A felelőtlenül terjesztett hazug sintérreklámmal ellentétben az Illatos úton NEM 14 NAP AZ ÉLET! Van akinek akár AZONNAL is elvehetik az életét és van aki akár 1-2 NAPON BELÜL belül meghal, mert beteg (lesz)!
Az Illatos útiak által a közterületről BEFOGOTT állatokat elvileg 14 napig kötelesek tartani, lehetőséget biztosítva ezzel régi gazdájuknak, hogy rájuk találjon. A 14 nap letelte nem jelenti automatikusan az állat életének végét, lehetőségeik szerint sok állatot tartanak bent a telepen 14 napnál sokkal tovább!
A lelketlen gazdáik vagy tájékozatlan megtalálójuk által a telepre LEADOTT állatokkal viszont akár azonnal bármit tehetnek, „elaltathatják” vagy új gazdához adhatják őket! A leadott állatok közül is lehetőség szerint sokat tartanak bent a telepen hosszabb ideig!
Mind a befogott, mind a leadott állatokra igaz sajnos, hogy akár 1-2 napon belül is megölheti őket egy-egy behozott vagy bent kialakult betegség! További FONTOS tudnivalók ->
FIGYELEM! VÁRJUK TAPASZTALATAIKAT:
Az illatos úti vakcinázás eredményességének felmérése és a védekezési program további finomítása érdekében VÁRJUK FŐLEG AZON GAZDIK TAPASZTALATAIT, AKIK 2005 NOVEMBER ELSEJE UTÁN VITTEK KI KUTYÁT AZ ILLATOS ÚTRÓL! Kérjük írják meg, melyik kennelből, melyik kutyát, mikor és milyen egészségi állapotban hozták ki, ill. lépett-e fel nála idővel valamilyen betegség, különös tekintettel a parvóra vagy szopornyicára! AZ allatvedo@freemail.hu E-MAIL CIMRE BÁRMILYEN TOVÁBBI TAPASZTALATOT, VÉLEMÉNYT, JAVASLATOT IS KÖSZÖNETTEL FOGADUNK, írásaikat, adataikat bizalmasan kezeljük! Köszönettel: Pásztor Zsuzsa, Illatos Úti Állatvédő Projekt
IDEIGLENES BEFOGADÓNÁL LÉVŐ ÁLLATOK:
FELHIVÁS: IDEIGLENES BEFOGADÓKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN AZ ILLATOS ÚTRÓL KIHOZNI KIVÁNT KUTYÁK, CICÁK SZÁMÁRA! Aki átmenetileg biztonságos helyet tudna adni egy-két állat számára, amíg azok végleges, jó gazdira nem találnak, kérjük jelentkezzen a 30-429-2923-as mobilon! Köszönettel: Illatos Úti Állatvédő Projekt
Lap eleje
Gazdikereső, állatvédő SEGÉLYTELEFON, tanácsadás, információ: 30-429-2923
Menü eleje • Bannerek, szórólapok, plakátok • Statisztika • Kislexikon • Ajánló • Hírek, felhívások • Állatvédelmi Törvény
HONLAP: www.illatosut.atw.hu - www.allatvedo.atw.hu • E-MAIL: allatvedo@freemail.hu
Várjuk kérdéseiket, véleményüket, jó vagy rossz tapasztalataikat!
Köszönjük szépen Mindenkinek, aki segített és segít, hogy az Illatos úti állatoknak segíthessünk!
Fotó, grafika, webmaster: Galló Gusztáv - Cat
A honlap elemeinek, tartalmának bármilyen külső felhasználása kizárólag a készítők előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
Minden jog fenntartva!
2007. június 16., szombat
Az Állatvédő Szervezetek Országos Egyeztető Fórumának állásfoglalása a gyepmesteri telepek jövőbeni, javasolt működtetéséről
(Elfogadva 2007. június 16-án)
Az Egyeztető Fórum az állatvédők több éves tárgybani tapasztalatát összegezve megállapítja, hogy a gyepmesteri telepek működtetése - melyet a helyi önkormányzat finanszíroz - általában nem felel meg az Állatvédelmi Törvényben előírtaknak.
A gyepmesteri telepek nagy része korszerűtlen, mégis működési illetve fennmaradási engedéllyel rendelkezik; a telepek ellenőrzése rendszertelen, a gyepmesterek szakképzettsége sok esetben kifogásolható. A hiányosságok miatt a telepek drágán és kis hatékonysággal működnek és az állatvédelem elemi etikai elvárásainak sem felelnek meg.
Azokon a településeken azonban, ahol a gyepmesteri teendőket a - rendkívül szigorú jogszabályoknak és követelményeknek eleget tevő, és így megfelelő működési engedéllyel rendelkező - helyi menhely vállalta el, szinte problémamentes a kérdés megoldása. A befogott kutyák - a szükséges karantént, állatorvosi ellenőrzést és ellátást követően - átkerülnek a menhelyekre, ahonnan örökbeadás révén további sorsuk megnyugtatóan rendeződik.
Egyúttal a menhely is kiegészítő pénzforráshoz juthat, ami az önfenntartó civil szervezetek számára létfontosságú. A Fórum a fentiek fényében javasolja, hogy minden olyan településen, ahol a helyi állatmenhely megfelel a vonatkozó előírásoknak és vállalja a gyepmesteri teendők ellátását, az Önkormányzatok részesítsék előnyben a gyepmesteri tevékenységekre vonatkozó szerződéskötés során a civil szervezetet más jelentkezőkkel (profitorientált vállalkozók, stb.) szemben, hiszen bármilyen állat kezelése során kívánatos, hogy az állatvédelmi, állatjóléti érdekek előbbre valóak legyenek, mint magánszemélyek anyagi érdekei.
A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra” kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma.
A Fórum javasolja továbbá az állásfoglalás továbbítását a Magyar Önkormányzatok Szövetsége felé, mivel ez tartalmilag és céljaiban megfelel a 2007. május 31-én Gödöllőn a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a MEOE és a MÁTSZ részvételével megtartott Konferencia állásfoglalásának.
Az Egyeztető Fórum az állatvédők több éves tárgybani tapasztalatát összegezve megállapítja, hogy a gyepmesteri telepek működtetése - melyet a helyi önkormányzat finanszíroz - általában nem felel meg az Állatvédelmi Törvényben előírtaknak.
A gyepmesteri telepek nagy része korszerűtlen, mégis működési illetve fennmaradási engedéllyel rendelkezik; a telepek ellenőrzése rendszertelen, a gyepmesterek szakképzettsége sok esetben kifogásolható. A hiányosságok miatt a telepek drágán és kis hatékonysággal működnek és az állatvédelem elemi etikai elvárásainak sem felelnek meg.
Azokon a településeken azonban, ahol a gyepmesteri teendőket a - rendkívül szigorú jogszabályoknak és követelményeknek eleget tevő, és így megfelelő működési engedéllyel rendelkező - helyi menhely vállalta el, szinte problémamentes a kérdés megoldása. A befogott kutyák - a szükséges karantént, állatorvosi ellenőrzést és ellátást követően - átkerülnek a menhelyekre, ahonnan örökbeadás révén további sorsuk megnyugtatóan rendeződik.
Egyúttal a menhely is kiegészítő pénzforráshoz juthat, ami az önfenntartó civil szervezetek számára létfontosságú. A Fórum a fentiek fényében javasolja, hogy minden olyan településen, ahol a helyi állatmenhely megfelel a vonatkozó előírásoknak és vállalja a gyepmesteri teendők ellátását, az Önkormányzatok részesítsék előnyben a gyepmesteri tevékenységekre vonatkozó szerződéskötés során a civil szervezetet más jelentkezőkkel (profitorientált vállalkozók, stb.) szemben, hiszen bármilyen állat kezelése során kívánatos, hogy az állatvédelmi, állatjóléti érdekek előbbre valóak legyenek, mint magánszemélyek anyagi érdekei.
A megfelelően támogatott, nem csak „tűzoltásra” kényszerülő állatotthonok, állatmenhelyek, állatvédők ráadásul nem csak humánusan, de az állatvédelem korszerű, hatékony módszereit alkalmazva segítenek a bajba jutott állatokon, ezáltal az operatív segítségnyújtáson túlmenően, munkájuk eredményeként hosszabb távon is egyre csökken környékükön a bajba kerülő állatok száma.
A Fórum javasolja továbbá az állásfoglalás továbbítását a Magyar Önkormányzatok Szövetsége felé, mivel ez tartalmilag és céljaiban megfelel a 2007. május 31-én Gödöllőn a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a MEOE és a MÁTSZ részvételével megtartott Konferencia állásfoglalásának.
2005. december 13., kedd
Legyünk a karácsonyi fény hordozói!
A Karácsony és a fény összetartoznak. Milyen lenne a karácsony a karácsonyfa színes gyertyái, égői, csillagszórói és díszeinek csillogása nélkül? Milyen lenne a karacsony, ha a külső körülményein túl egy belső fény: a szeretet nem sugározná körül? De azért is tartozik össze karácsony és a fény, mert karácsony éjszakáján a betlehemi mezők felett megjelent Isten dicsőségének fénye. Ez az égi fény vette körül a pásztorokat és döntötte le őket lábaikról. Mennyei karok zengték a halleluját: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség és jóakarat az embereknek!" S angyal hirdette: „Született néktek ma a Megtartó…!” Ez a fény, a megváltó Krisztus megjelenése a karácsony igazi fénye. Ez a fény isteni fény volt, amely felgyulladt egy sötét világ éjszakájában: „Lux in tenebris” – ahogy régi korok hívői megfogalmazták.
Kellett a fény, mert nagy volt a sötétség, amikor Krisztus megszületett. Nagy volt akkor a történelem sötétsége, mely beárnyékolta a választott nép életét. Idegen urak voltak rajtuk, a rómaiak, akik Kr.e. 63-ban foglalták el országukat, és rabigába hajtották annak népét, adókkal sanyargatták, katonasággal háborgatták. Minden elnyomott hazafi szívében ott égett a vágy a régi szabadság s a dávidi nagy királyság visszaállítására.
Nagy volt a sötétség az emberi szívekben is. A régi erkölcsi normák meglazultak, ha ugyan el nem tűntek. A gazdagok uralkodtak és kisemmizték a szegényeket, az elhagyottakat, az özvegyeket s az árvákat. Irígység, önzés, maguknak kaparás, veszekedés s egymás ellen elkövetett vétkek tették szinte elviselhetetlenné a mindennapi életet. Nagy volt a sötetség a hitéletben is. A régi vallási parancsolatokat, melyek mindaddig összetartották s megőrizték a népet, vagy kijátszották, vagy cinikus mosollyal hágták át, de többnyire már elfelejtették. Álvallásossággal igyekeztek Istennek tetszeni, melyben a szép formák ugyan megvoltak, de fájóan hiányzott belőle az elkötelezett élet. A nép azzal dicsekedett, hogy ők betartják a törvényt – a maguk módján. Fenntartották ugyan a templomot – de megtűrték benne az árusokat és a pénzváltókat. Volt papi rendjük – de ezek messze elkerülték az út szélére dobott áldozatokat, a társadalom kivetettjeit, mert fontosabb volt a hierarchia megőrzése, a vallási gépezet olajozott működése, mint a könyörületes szív, a lehajló irgalom és a megsegítő szeretet.
Nagy volt a sötétség, mert a nép reménytelenségben élt, mivel nem látott kiutat hétköznapi szegénységéből, földhözragadtságából, nem látta népének szabadulási lehetőségét a római sasok karmaiból – így nem csoda, hogy sötétnek látta a kort, amelyben élt.
Ebbe a többrétű sötétségbe hasított bele a karácsony fénye: Krisztus megszületése, aki azt mondotta magáról: „Én vagyok a világ világossága”. Követői: a tizenkettő, a hetven tanítvány, a szélesedő kör és mindazok, akik népévé lettek, azok a milliók és milliárdok azért követték őt, mert felismerték, hogy Krisztus a fény a világ sötét éjszakájában!
Ha ő fény volt az ókor világában, lássuk meg, hogy Krisztus fény a mai világunk setétségében is. Hiába gyuladnak ki a metropolisok felhőkarcolóinak neonfényei, és hiába a százezer csillogású fény az utcákon, s a házakban, lakásokban a megannyi karácsonyfa sziporkázó fénye, mégis egy olyan világban élünk ma, amelyben a sötétség nagyobb, mint valaha is volt.
Milyen nagy a történelem sötétsége, amelyben élünk! Mi magyarok, akik fájóan emlékezünk a trianoni katasztrófára immár 85-ödik éve, korán megtapasztaltuk azt, hogy mi is valójában a történelemnek e sötétsége. Az azóta eltelt időben sorjáztak a világháborúk, helyi háborúk, forradalmak, tömeggyilkosságok, idegen uralmak, számunkra pedig itt a szétdarabolt ország, melyben ma minden harmadik magyar külföldön kénytelen élni! – milyen rettenetes ez a sötétség!
És mekkora a sötétség az erkölcsi életben! Csak szét kell nézni ebben a nyugati, hajdan volt keresztyén világban, ahol a társadalmaknak a már régen megrendült erkölcsi tartóoszlopai korunkban összedűlőben vannak. Aláásásuk évszázadokkal ezelőtt kezdődött, amikor keresztyén talajon megjelent annak tagadása: a szekpticizmus, a cinizmus, a hedonizmus és a materializmus. A keresztyén hit alásüllyedt, és ennek egyenes következménye a felbomlóban levő társadalmi, erkölcsi élet. Hol vannak a felelősségteljes emberek? Hol vannak a másokért élni tudó emberek? Hol vannak ma az igaz hazafiak, akik vallják, hogy a haza mindenek előtt? Hol vannak azok, akik a Tízparancsolatot és a Nagyparancsolatot ma is a szívükbe vésve hordanák, és aszerint igyekeznének élni? Van viszont korrupció, csalás, kisemmizés, kizsákmányolás, könyöklés – ezen abnormitások számítanak a mai világban normális életnek. Az adott szó már nem kötelez, sőt az írott sem. A házastársi eskü már nem kötő erő többé. A gyermeki szeretet és ragaszkodás a szülőkhöz úgy olvadt el, mint a tavalyi hó. A szülők felelősségüket a gyermekekért az iskolára tukmálták, az meg csak legfeljebb oktat, de nem nevel, így marad az utca, mely a modern kor nevelőjévé rukkolt elő. Szétbomló családok, felbomló társadalmak, széteső világ körülöttünk s bennünk. Mindebből olyan sötétség gomolyog felénk, mint közelgő tornádó mélyének örvénye, mely világunkat a pokol megsemmisítő mélységébe készül lökni.
Mekkora a sötétség a mai ember életében! Mennyi egzisztenciális félelelem fojtogatja torkát és remegteti a modern ember szívét! Mennyi kétség él a lelkekben az élet nagy egzisztenciális kérdései felől: miért vagyunk, mi a célunk, hová megyünk? Mivel nincs már megnyugtató felelet, ezek megülik a lelket mint fekete madarak szomorú serege – a lelket, mely fájdalmas sebeket hordoz, amiket mások ütöttek, vagy a világ vágott, vagy önmaga szakított.
Karácsony ma is azért van, hogy a sötétségben ülő emberiség életébe belesugározzék isteni fénye, világosságot teremtve ott, ahol sötetség van. Milyen ez a világosság? Olyan, amelynek fényénél megérthetjük, hogy a világot irányító elveknél nagyobb a szeretet.
Az elvek hideg filozófiai gondolatok, melyek hideg politikai ideológiává átalakulva képesek tönkretenni, lemészárolni az embert, háborúkban, forradalamakban, népírtásokban és égbekiáltóan rossz békéknek a legyőzöttekre való kényszerítésében. A mögöttünk levő 20. század vérzivatarai szörnyű illusztrációi az ideológiák ámokfutásának. Mi nem elvekből, hanem szeretetből születtünk és szeretetre vágyunk, mert ez az életelemünk. Az elveket mégsem kell eldobni, hanem a szeretet mérlegére tenni: ami azon megáll, csak az követhető, mert csak az szolgálja az egyén, az emberiség és a világ életét!
A krisztusi világosság fényénél megértjük azt is, hogy vallásból fakadó hit nékül az ember elveszti a transzcendens Istennel való kapcsolatát, ami a teremtmény és teremtő közötti viszony halálos megszakadása. A modern nyugati ember gőgösen felszámolta ezt a kapcsolatot, és ezért jutott a „független” ember mély egzisztenciális válságba. Ezért lett világa hideg, értelmetlen, cél nélküli; ezért érzi magát idegennek a világban, s él félelmek között. Fél a másiktól, fél önmagától és fél ismeretlen sorsától, amely reá várakozik, de legfőképpen fél a haláltól, mely élete egy kiszámithatatlan pontján rácsap s visszatéríti őt a porba. A bűn lényege az istenellenes lázadásból következő Istentől való elszakadás, mely önmagában hordozza a büntetést.
Megértjük azt is, hogy ahol nincs hit, ott nincsenek kötelező erejű erkölcsi normák sem. A hit hiányában ezek menthetetlenül viszonylagossá válnak, azaz vitathatóvá, megkérdőjelezhetővé, megtámadhatóvá, s végül is nem lesznek kötelezőek. Ha egy hordóról leütik az abroncsokat, a dongák menthetetlenül szétesnek. Igy esik szét keresztyén hit nélkül az emberi személyiség, hullnak szét a kis és nagy közösségek, a család, a társadalom s végül a világ, s megérkezik az emberiség egy új pogány korba, ahol az ember egyik kezében husáng helyett nukleáris fegyver van, a másikban biológiai.
Ma jobban kell Krisztus karácsonyi fénye, mint valaha is. Ha a mai karácsony fénye csak a karácsonyfán marad s nem gyullad fel lelkünkben, akkor nekünk csak valamiféle pogány karácsonyunk van. Karácsony azért van, hogy az isteni fény a szívünkbe hasson, ott lobogjon, s onnan vetítődjék ki a sötét világba. Nagy a sötétség, vajon számít-e egy magányos láng? A fénynek az a tulajdonsága, hogy legyen az bármilyen kicsi, azt a világmindenség minden sötétsége sem tudja kioltani, s az a legsötétebb sötétséget is világossá teszi. Még egy kicsi pislákoló láng is azt bizonyítja, hogy a sötétség legyőzhető, hogy egy kicsiny, szikrányi fény elűzheti a sötétséget, mert „a világosság a sötétségben fénylik" (János ev. l:5 v.). Mi emberek egyformák vagyunk abban, hogy sötétség vesz minket körül, amely belénk is hatol. Ám a hívő ember abban különbözik másoktól, hogy annak szívében meggyújtotta Isten az ő világosságát, s ennek a világosságnak a fényénél és fényéből él, s ezt a világosságot igyekszik kivetíteni a családba, a rokonok, az emberek közé. Ennek a világosságánál ismerhetjük föl a 85 év óta elszakított magyar véreinket, s öleljük keblünkre őket – talán éppen e sorok olvastának napjaiban!
Legyünk a karácsonyi fény hordozói! Legyünk karácsonyi angyalok, akik a karácsony fényét belesugározzuk ebbe a világba, továbbadva azt a fényt, amit Isten gyújtott fel bennünk, hogy általa megvilágosítsa ezt a sötét világot. Engedjük, hogy ezen a karácsonyon annak fénye megtaláljon bennünket, és ott maradjon a szívünkben, ameddig csak dobog az a szív.
Amíg Krisztus fénye világol, a sötétség nem győzhet sem bennünk, sem ebben a világban!
Dr. Pungur József - Erdély ma - 2005. 12. 13.
2005. augusztus 11., csütörtök
Fertőző állatbetegségek
Dr. Lakatos Béla - fertőző állatbetegségek szakrendelése
1112 Budapest, Vadon u. 7. • Telefon: 1-319-7313, 30-937-2170
Kapcsolódó oldal: Gesztenye története
1112 Budapest, Vadon u. 7. • Telefon: 1-319-7313, 30-937-2170
Kapcsolódó oldal: Gesztenye története
Gesztenye története
Mikor édesanyám nyugdíjba ment, nagyon megviselte a tétlenség, a magány (édesapám sajnos már meghalt). Magába roskadt, és egyre szomorúbb lett. Nővéremmel kitaláltuk, hogy meglepjük egy cicussal. Amikor megemlítettük neki a dolgot, azt mondta, hogy inkább egy kutyust kér, azok közelebb állnak hozzá.Mivel pici korom óta imádom az állatokat, és mindent, ami róluk szól, így olvastam az Illatos útról is. Mindenképp innen szerettem volna hozni neki kutyust, hisz ezzel egyben egy blöki életét is megmentenénk. Anyu egy kistestű, világos színű szukát szeretett volna, így folyamatosan lestem a telep honlapját. Aztán az egyik nap felkerült egy pont ilyen kutyusról egy kép. Persze egyből rohantunk a kislányommal pórázt, nyakörvet venni, és mentünk ki a telepre. De mire odaértünk, a kutyus már nem volt ott. Körbenéztünk, és akkor megláttam Őt :) Egy fekete kutyussal volt egy kennelben, mindketten csendben gubbasztottak. Mivel a kérdésemre nem tudta megmondani a sintér, hogy milyen nemű, egy kötelet dobott a nyakába, és kivezette az orvosi szobába. Sose felejtem el ezt a pillanatot. Meg se próbált tiltakozni, behúzott farokkal, hihetetlenül remegve ment, mint aki lemondott már az életéről. Simogattuk, vígasztaltuk egy ideig, és amíg visszavitték, gyorsan felhívtam az anyukámat, hogy találtam egy nagyon aranyos kis szukát, csak ő gesztenyebarna... Anyu épp akkor jött ki az orvostól, aki megállapította, hogy sokizületi gyulladása van - egyik napról a másikra szinte lebénult az egyik karja. Azt mondta, hogy inkább ne hozzunk neki semmit, mert ezzel a betegséggel már nem fogja tudni gondozni. Igy szomorúan ugyan, de ott kellett hagynunk. Mielőtt elmentünk, még egyszer elsétáltunk a kennelje előtt, ő pedig remegve felült, és szomorúan ránk nézett azzal a kis barna szemével...
Innentől kezdve én minden éjjel ezzel a barna kis szempárral álmodtam. Tudtam, hogy nem hozhatom el, de annyira nagy hatással volt rám, hogy pár héttel később muszáj volt felhívnom a telepet, hogy mi történt vele. Mivel hétvégén telefonon nem adtak felvilágosítást, így elmentem személyesen megnézni. Amikor bementem, a sintér azt mondta, hogy a kutyust már elvitték - még azt is hozzátette, hogy „mindenki a Morzsit akarja”. Elmondhatatlanul nagy kő esett le a szívemről, pedig tudtam, hogy rajta kívül még rettentő sok helyes kutyus van bent, és én nem tudok rajtuk segíteni. Máig sem tudom megmagyarázni, hogy mi okból mentem mégis be körülnézni. Nem volt a régi kennelben, de az épület végén, egy másik kennel sarkában reszketett rettenetes állapotban. A sintér azt mondta, hogy őt már ne vigyem ki, mert gyógyíthatatlan bőrbetegsége van, azért olyan ritka a szőr az oldalán. Ráadásul harapós, megbízhatatlan, vad kutya, és még az alsó fogsora is rosszul áll, egy „selejt” - és máris vitt ki a kölyökkutyákhoz, hogy onnan válasszak.
Rettenetesen felzaklatott ez, főleg az, hogy ki se akarta már adni, egyszerűen „leírta”. Kétségbeesésemben nem foglalkoztam vele, hogy tulajdonképp nincs is hova vinnem, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy valahogy meg kell mentenem. Hiába győzködtem a sintért, hogy nekem nem kell másik kutya, csak Ő kell, és szeretném elvinni. A sintér dühösen bizonygatta az igazát, és azt mondta, hogy ha neki nem hiszek, hát kérdezzem meg az állatorvost. A nővérem is eljött velem, de ő is a sintér pártján állt, mert rettenetes állapotban volt szegény kutyus lelkileg is, meg külsőre is. Mivel mindkettőnknek van egy kislánya, így egy vad, harapós kutyát semmiképp sem akart elhozni - de én meg kétségbeesve bizonygattam neki, hogy ez a kutya egyáltalán nem az. Aztán bementünk az állatorvoshoz, és a sintér úgy dobta fel a vizsgálóasztalra a kutyát (megvető szavakkal kísérve), mint egy szemetet. Aztán durván lenyomta a fejét az asztalra, hogy „nehogy megharapja az orvost,” miközben a kutyus semmit sem csinált, csak remegett... Ez a jelenet már a nővéremet is megviselte, és ekkor már ő is el akarta hozni onnan szegényt, lesz, ami lesz - legfeljebb keresünk neki egy gazdit. Úgyhogy végül félórás küzdelem után megírták a papírokat, beadták neki a kötelező veszettség elleni oltást, és végre elhozhattuk.
Hazafelé az autóban nagyon fegyelmezetten ült, és a nővérem kedvéért elővette a legtechnikásabb nézését: az orra ilyenkor teljesen a föld felé néz, és azokkal az ártatlan, szomorú boci szemeivel pislog alulról felfelé:) A második piros lámpánál a (történtek miatt amúgy rettenetesen ideges) nővérem csak ennyit mondott elérzékenyülten: „Na, ne nézz már így rám!” :)
Még aznap elvittem egy nonstop kutyakozmetikába, ahol megfésülték, megfürdették, megnyírták a szőret, levágták a körmeit. Itt is szó nélkül tűrte a megpróbáltatásokat, meg se próbált menekülni, csak reszketve állt.
Ugyanitt az állatorvos is megnézte, aki azt mondta, hogy csak a vitaminhiánytól, és az alultápláltságtól ilyen ritka a szőre, nem bőrbeteg. A hőemelkedése lehet az izgalomtól is, a szemgyulladásra adott cseppeket, a tüsszögés lehet a friss levegőtől, virágportól is - de ha jelentkeznek más tünetek (pl. ragacsos orrfolyás, szem-váladékozás), azonnal hozzam vissza.
Sajnos mivel már betegen kapta a veszettség elleni oltást, pár nap múlva az állapota rettenetesen leromlott. Ekkor már egyértelműen jelentkeztek a szopornyica tünetei. Több mint egy hétig infúziót, 4-5 szurit kapott minden nap, amit ugyanúgy némán, mozdulatlanul tűrt. Még az orvosok is megjegyezték, hogy rég láttak ilyen szelíd kutyust - így el is neveztük kicsi Gesztenyének - nem csak a szelídsége, hanem a gesztenyebarna színe miatt is :) Póráz nélkül, nyugodtan feküdt a vizsgálóasztalon, míg az infúziót bekötötték, csak a kis fejét dugta oda hozzám. Amíg ott ültem mellette, meg se moccant, viszont ha ki akartam menni, egyből kétségbeesve jött volna utánam.
Amikor hozzánk került, napokig csak remegve feküdt, és szomorúan nézett. Nem tudott örülni, csak rettegni. Félt a függönytől, a résnyire nyitott ajtóktól, nem mert bejönni a konyhába, de még a fém etetőtáltól is félt, hiába volt benne bármi finomság - csak műanyag tálból merte megenni. Hiába simogattuk, kényeztettük, a farkát sose csóválta, sose ugatott. Anyukám meg is jegyezte, hogy összeszorul az ember szíve, ha ránéz erre a kutyusra - és mennyivel jobb egy vidám, bohókás kis állattal élni, mert az emberre is átragad ez a hangulat nagyon.
Aztán amikor sok nap után először moccant meg 1-1 centiméternyit a farkincája a póráz látványától, amikor indultunk sétálni - Anyu volt az első, aki majdnem elsírta magát örömében :) Le se lehet írni azt az érzést, ahogy napról-napra látja az ember, hogy hogyan nyílik meg egy ilyen kutyus - amikor először nyújtózott ki a fűben elégedetten szusszanva, amikor először ugrott fel a lábunkra, amikor először ugatott meg egy cicát izgatottan, amikor először hempergett... Ezek a látszólag kis eredmények olyan boldogságot hoztak a családba, hogy azt el se tudom mondani :) És Gesztenye szép lassan a család kedvence lett, majd a ház kedvence, az utca kedvence... :) Még azok az emberek is megdicsérték, megcirógatták, akik amúgy nincsenek oda a kutyusokért, és akik eleinte hallani se akartak róla, hogy a házunkban lakjon - mi meg rettenetesen büszkén söpörtük be az elismeréseket :)
Épp ezért rettenetes volt látni, hogy minden igyekezetünk ellenére, lassan ugyan, de Gesztenye állapota a gondos orvosi kezelés ellenére napról-napra tovább romlott. Az orvos azt mondta, hogy sajnos későn kapta a szérumot, és a betegség továbbhaladt a légutakra is. Láza volt, begyulladt a torka, nagyon csúnyán köhögött, tüdőgyulladása lett... stb. Nem evett semmit, nem is ivott, csak a bevizezett tenyerem nyalogatta. Egész nap csak feküdt, rettenetesen gyenge volt. De mikor kamillával tisztogattam a szemét, orrát, olyan szeretettel nyalogatta a kezem, hogy majdnem elsírtam magam.
Aztán pár nap múlva elkezdett fekvés közben remegni a lába, ami persze lehet a láztól is, de az orvos is említette, hogy itt az utolsó stádiumban az idegrendszert is megtámadhatja a betegség, és az így is jelentkezhet. Én nagyon kétségbeestem, és próbáltam minél több információt összegyűjteni erről a betegségről, hátha valamit még tudnék tenni érte, csak eddig nem vettem észre. Igy találtam rá az állatvédők szopornyica segélyvonalára, ahol azt javasolták, hogy mutassam meg Dr. Lakatos Bélának, aki ennek a betegségnek már a specialistájává vált. Ha valaki, akkor ő tud segíteni nekem.
A doktor úr még aznap meg is nézte Gesztenyét. Labormintát vett az orrváladékából, speciális szemcseppet készített, további szérumot, antibiotikumot, vitamin-injekciót adott be, aszkorbinsavat itatott vele... stb. Amikor kijöttünk tőle, én őszintén szólva feladtam a harcot. Addigra már kb. 40 ezer Ft-ot költöttünk el a gyógyítására, továbbra is nagyon beteg volt, még csak az se volt biztos, hogy életben marad-e. Az orvosok mind azt mondták, hogy nem tudnak ígérni semmit, de még nem szabad feladni, mert Gesztenye nagyon harcol, és sokkal „jobb” állapotban van, mint ahogy a betegsége előrehaladottságából várható lenne.
Én viszont rettenetes bűntudatot éreztem. Egyrészt, mert miattam „kínozzák” ennyit ezt a szegény kutyust, és lehet, hiába kapja a napi 4-5 szurit, szemcseppet hetek óta... Másrészt, mert a családomtól „veszek el” ennyi pénzt, sőt, még nincs is vége... És talán értelmetlenül... De ha nem teszek meg mindent érte, akkor is marna a bűntudat. És az is bántott nagyon, hogy nagyon sokra tartom az orvost, akihez először mentem, és emiatt nem is akartam kezelés közben orvost váltani. Ő is kiválóan végezte a munkáját, én pedig nem akartam azt tönkretenni. Annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy csak sírni tudtam. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, mi lenne a helyes döntés.
Aztán a sors megszánt :) Az első vizsgálat után kb. délben jöttünk ki Lakatos doktortól, és délután 3-kor Gesztenye „feléledt”. Séta közben 4 lábon ugrálva üldözni kezdett egy szöcskét, megkergetett egy cicát és elkezdett enni... Másnap újra elmentünk hozzá, és Gesztenye napról-napra jobban lett. Valami bátorság-injekciót is adhatott neki, mert kifelé jövet még egy vizsgálatra váró óriási németjuhászt is meg akart enni a kis szentem :) A doktor úr is mondta, hogy még sosem kezdett el ilyen későn kezelni kutyát, és még sosem látott egyet sem ilyen gyorsan gyógyulni. Biztos nagyon sokat segített a gyógyulásban a kép is, amit a kislányom rajzolt: egy rettenetesen dagi Gesztenyét, amit fel is ragasztott a kutyus feje fölé, mint célkitűzést... :))
Most egy Balaton melletti kis faluból írom ezt a történetet, ahol nyaralunk. Gesztenye olyan egészséges, mint egy Makk Marci - teljesen meggyógyult :) A dundisággal még hadilábon áll, mert az étvágyát tekintve eléggé a „Tesco gazdaságos” kategóriába tartozik, de igyekszünk nagyon elkényeztetni:) Ma végre sikerült becsábítani a Balatonba is :) Amikor bementem a 20 cm-es vízbe, ő a parton rohangált, hátha talál egy félszigetet, vagy hidat, ami hozzám vezet. Aztán amikor hívtam, más lehetőség híjján, mint valami fitnesz világbajnok, olyan lelkesen ugrott be egyenesen a lábam mellé :) Szerintem nem is tudta, hogy mire vállalkozott... :) Amikor rájött, hogy a Balaton az elég nedves, lehajtott fejjel, döbbenten gúvasztotta a szemeit a vízre, és villámgyorsan kitolatott belőle :)) Amikor pedig újra szárazföldet érzett a talpacskái alatt, rettenetesen büszke lett magára, hogy túlélte ezt is :)) Teljes extázisban vágtázott, ugrált, pörgött, hempergett a réten, és még a nála 3x nagyobb, sziszegő hattyúkat is megugatta a partról :) Annyira jó látni, hogy ilyen vidám, „bátor” :) ugribugri kis izombogyó lett belőle :) Rá se lehet ismerni, mindenki egy incifinci kölyökkutyának nézi :) Az idegen emberektől, főleg a férfiaktól még mindig fél - de idővel remélhetőleg újra megtanul majd bízni az emberekben. A férjem mindenesetre már pár rúd májkrémet feláldozott erre a nemes célra ;))
Utálja a konzerv kutyakaját és az esőt, de imád minket, a 8 éves kislányomat, a májkrémet, a májat, a pipicombot, a csontot, a husit husival enni, a maci-sajtot, a csokit, az autókázást, a vakondlukakat kiásni, fűben rohangálni, és éjjel száraz kutyatápot nasizni :) Imádja, ha együtt van a család, ha a tenyerünkből ehet, és ha bemászhat az ölünkbe, mint egy kiscica :) Volt már kutyám, nagyon szerettem is őket, de ilyen mély kötődés még sose alakult ki köztünk.
Mi megnyertük ezt a harcot, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk :)
Hálás köszönet érte első kezelőorvosának és csapatának, Dr. Lakatos Bélának, és mindenkinek, aki szurkolt nekünk - nélkülük ez nem sikerült volna.
És külön köszönet a férjemnek, aki végig hitt bennünk, és mindenben mellettünk állt :)
Gesztenye Gazdija
Szeretettel gratulálunk Gesztenye megmeneküléséhez és köszönjük az életéért vívott állhatatos harcot Orvosai mellett szerető Gazdáinak! Külön köszönjük megható és tanulságos történetét! Megérdemelten hosszú, boldog életet kívánunk, sok szeretettel! PZs. 2005. 08. 11.
Forrás: www.illatosut.atw.hu/gazdinal/gesztenye.htm
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)