Meghalt szegény, nem élte túl az Illatos úti forgalmat... (2010. 06. 21.)Eredeti segélykérés:
2010. júniús 21.-én kihoztam az Illatos útról egy kutyát, de balszerencsés módon még a telep előtti buszmegállónál kihúzta a fejét a nyakörvből, olyan soványka a kutya, hogy a legszorosabbra állítva is túl bő maradt :(
Megpróbáltam ugyan megfogni, de olyan pánikban volt, hogy jól összeharapdálta a kezemet, és elrohant - még azt sem láttam, merrefelé, de valószínűleg a Táblás úton.
Kis-közepes méretű, világos vörösesbarna, hatalmas felálló fülei vannak, kan, Brúnó a neve, leadott kutya volt, a 078B kennelből.
A kutya már chipezve van, száma: 348094100020058
Kérem szépen, ha valahol felbukkan, értesítsenek, megyek érte! Aki bármit tud róla, kérjük jelentkezzen: +36-20-572-9236
Köszönünk minden segítséget!
Egy állatbarát megjegyzése:
...Az én gyerek- és fiatalkorom réme az Illatos volt, tudtuk ha oda kerül kutya, annak vége. Az mesélték szappan és enyv lesz belőlük. Könnyen hihető volt, naponta villamosoztam el a szappangyár előtt, azt a bűzt, ami onnan kijött, nehéz volt elviselni.
Azt hittem változott valami. Változott is, de nem eléggé.
Talán nem a jószándékú, de tapasztalatlan kivivő hibája a kiskutya halála. Biztos nem tudta, hogy a kutyus nem veszi le rögtön, hogy jó helyre megy, csak azt, hogy megkötötték - talán most először - és viszi valahová egy vadidegen. Persze, hogy szabadulni próbált.
Az én új kutyusom mentett, fajtamentők által. Ők a leendő gazdi tudta nélkül is meóznak, amikor valaki kutyáért jelentkezik és ha minden ok. akkor mehet csak. De ez még nem biztos, nálunk is az volt a helyzet, szegény kutyus próbált szabadulni a pórázról, hiába volt minden kedveskedés, szeretet, teljesen össze volt zavarodva, már attól féltem, nem kapom meg, mert nem szeret rögtön.
És itt jön az örökbeadó felelőssége! Amíg mi a papírmunkát, formaságokat intéztük, azt a tanácsot adta a kutyusok "apja" ,vigyék a többiek a telepen kívülre, ne zavarja őt a többi kutya ideges ugatása, ott sétálgassanak vele pórázon. És mire a formaságokat elintéztük, lenyugodott. Végig az ölemben ülve utazott a kocsiban, közben puszit osztott. Nem volt idegbajos, nem hányt, sőt élvezte a meleg ellenére. Nem biztos, hogy ugyanez lett volna, ha egyből egy forgalmas utcára viszem pórázra kötve.
1 napja nálunk volt, amikor a közeli állatorvost meglátogattuk. 100 m sincs, forgalom sincs, mégsem jött a pórázon. Végig cipeltem, de még a rendelő kertjében is szabadulni akart, odamenni minden kutyához, hiszen csak kutyát látott eddig. A második oltásnál már az ő állatorvosához gyalogoltunk le, kb. 1 km-re és gyönyörűen jött a pórázon úgy, hogy az meg sem feszült, lazán lógott mellette. Tudtam, hogy nem lehet semmi baj, már nem akar menekülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése