"Inkább csokitortát és kólát vettél, ahelyett, hogy ivartalanításra költötted volna a zsebpénzed? Mert ugye nem lesz semmi baj, ha leellik a cicád, majd mi megoldjuk a helyzetet? Jó, hát köszi, igyekszünk, ahogy tudunk.
Hogy ízlik a torta? Finom? Ugye, milyen jó dolog a tévé előtt ülni és beleharapni az omlós szeletekbe? Ne aggódj, ha úgy érzed, kicsit sok a csokiból, öblítsd le egy kis kólával, rögtön folytathatod is. Tessék? Nem értem. Ja, hogy a kiscicákkal mi van? Azokkal, amiket te adtál le? Furcsa, hogy megkérdezed, de örülök neki.
Nézz csak ide, látod? No, ez van. Nem érted? Akkor elmagyarázom. Az életéért küzd. Ez a nagy pirosság az infralámpa fénye, mert kihűlt szegény kicsi teste. Miért? Azért, mert olyan apró még, hogy nem lehet beoltani, így viszont azonnal megfertőződött mindenféle csúfsággal. Igen, valószínűleg tovább kellett volna a mamájával maradnia, de most már mindegy, késő. Nagyon beteg. Sőt, én már azt is csodálom, lélegzik még.
Ma hárman is jöttek volna érte, hogy boldogságot kínáljanak neki, de elkéstek. Addigra összeomlott a kicsi szervezete. Hogy mi lesz vele? Bocs, csak annyira hangos a tévé, nem hallom, mit mondasz. Tudod, infúziózzuk, kezelgetjük, de hát... szerintem nem fogja megérni a reggelt. Ez van.
Hogy miért mondok neked ilyeneket? Mert ezt te csináltad, te tehetsz minderről. Látom, kényelmetlenül fészkelődsz, felhangosítod a tévét. Mondani viszont nem tudsz semmit, igaz? Nem baj. Egyed nyugodtan azt a tortát, merülj el édes, kényelmes kis világodban, mi pedig addig nézzük a kiscica harcát, aminek tétje élet vagy halál.
Remélem, ízlik."
2013.11.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése