Kedves Állatvédők, az állatmentés területén szervezett formában, vagy magánúton mentő Állatbarátok,
Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a felhívásommal magamra haragítok nagyon sok embert, azonban ha mérlegre állítom, hogy lesz néhány haragosom és rosszakaróm, vagy soha többé nem tudok a tükörbe nézni és akár szembe is köphetem magam, akkor arra billen a mérleg nyelve, hogy ezt a levelet meg kell írnom. Ki kell állnom azért, amiben hiszek, amiért az állatvédelemben tevékenykedem… az állatokért, a tiszta és átlátható állatvédelemért.
Én egy egyszerű mezei állatvédő vagyok, egyetlen dolog vezérel ezen a területen, hogy az általam mentett állat a lehető legjobb ellátást kapja orvosilag és elhelyezésileg mindaddig, amíg az adott védenc hivatalos formában, örökbefogadási szerződéssel végleges gazdihoz nem kerül. Mivel én azt gondolom, hogy az állatvédelemnek a mi szintünkön ez az alapja, ezért úgy is gondolom, hogy aki állatvédőnek vallja, hiszi, gondolja magát, az valóban védi és óvja és felelősen vállalja az általa mentett, vagy rábízott állatot.
És ha a fentiekből indulok ki, akkor most fel kell állnom és fel kell szólalnom és jeleznem kell, hogy álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el. Te, Te és Te így csinálod? Ha igen, akkor ez a bejegyzés nem rólad szól.
Tudom, mindannyian tudjuk, hogy vannak akik nem így csinálják, de a sikertelen mentések, az át nem gondolt akciók, az állatok halálával végződő „állatmentések”, az oltatlan, ivaros állatok egymásra halmozása, a kobzott állatok eltüntetése, az ellátatlanság miatt pusztuló állatokról szóló beszámolókat értelemszerűen nem annyira divat megosztani a rengeteg siker sztori, vagy sikeres állatmentésnek beállított történet mellett. Amikor felkerül egy megmentett, Illatos útról kihozott, vagy szaporítótól elkobzott állatról a megmentés pillanatában készült kép, vagy TV-s híradás a netre, akkor lájkolod. Vajon lájkolnád akkor is, ha tudnád, mi lett a sorsa? Egyáltalán tudod mi lett a sorsa? Sajnos az estek jelentős részében nincs hír többé a mentett állatról, és így nem kerül napvilágra, hogy az Illatos útról mentett állat karantén helyett oltatlanul össze lett zárva több oltatlan kölyökkel, és ezért az ideiglenesnél végigment a parvó, és vitte magával az állatok egy részét. A parvós ideiglenes további kutyákat fogadott ideiglenesbe, és a parvóval fertőzött kocsiban továbbra is oltatlan állatok szállítása folyik.
Az ideiglenesek egy része felelőtlenül létszámon felül, karantén lehetősége nélkül, gyakran oltatlanul, vagy oltási könyv nélkül „elhiszem, hogy oltott” alapon fogadja be az állatokat.
Az ideiglenesnél elhelyezett állatok sokszor elfelejtődnek napokra, hetekre, hónapokra, vagy akár véglegesen is a megmentő által, még akkor is, ha az ideiglenes kétségbeesetten telefonál, hogy az adott állat nem eszik, lázas és hasmenése van, és kéri az állatvédő segítségét leginkább a többi, nála lévő állatra tekintettel. Arról sincs hír, hogy a szaporítótól kobzott, fajtatiszta állatok végül hova kerülnek (tudom nagyon titkos), de kérdés, eljutnak erre a nagyon titkos helyre, vagy a szállító autó csomagterében fulladnak meg azért, mert 40 fokban zárt helyen, levegő nélkül „mentették” őket?
Vajon mennyire felelős az az örökbeadás, amikor az „állatmentő” az első útjába kerülő kétlábú kezébe nyomja az állatot, legyen az gyerek, felnőtt, hajléktalan,fajtához nem értő, teljesen ismeretlen? Természetesen oltás, chip, ivartalanítás és bármiféle papír nélkül, hogy nyoma ne maradjon. Ez Állatmentés? Ez színtiszta logisztika. A pontból elhelyezzük az állatot B pontba, és a feladat letudva.
Ideiglenesre bizony szükség van… de minden áron és bárkire? Biztos, hogy szükség van olyan ideiglenesekre, akiktől mi magunk is az állatokat mentjük? Ahol a kosztó, bűztől, mocsoktól meg lehet fulladni, az állatok egymás hegyén hátán vannak, a macskák a tiszta almot nem ismerik, a kutyák egymást marják, az állatok oltást soha nem kaptak, a karantént hírből sem ismerik a kaja pedig adományokból van összedobva? Mennyire felelős az az állatmentő, aki gondolkodás nélkül ismeretlen ideiglenesre bízza a mentett állatot és mennyire felelős az az ideiglenes, aki erőn felül, hozzá nem értve állatokat halmoz fel?
Álljunk meg és gondolkodjuk el egy kicsit anélkül, hogy a többség hevesen tiltakozni kezdene, vagy mielőtt kapásból nekem estek. Én most nem említek neveket, mert az állatvédők, állatvédő szervezetek többsége a fenti esetekből pontosan rá kell hogy ismerjen arra vagy azokra a személyekre, akikről szó van. Ugye nem ilyen emberekre, ilyen állatmentő módszerekre akarjuk alapozni a magyar állatvédelmet? Mert a magyar állatvédelem süllyed, egyre mélyebbre, és a halmozódó mocsok magába szippantja azokat is, akik jól csinálják, akik valóban ésszel, szívvel, felelősen mentik az állatokat.
Állítsuk meg ezt a folyamatot, és tisztítsuk meg a magyar állatvédelmet, ha még nem késő...
Bagó Zsuzsanna
2012.10.20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése