De ott vagyok az ezer szélben, mi fúj, én vagyok a gyémántcsillogás a havon, én vagyok a napfény az érett gabonán, én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a halk kopogás, ott vagyok minden hangban Veled, a csendben körző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely Rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem haltam meg:
Csak az hal meg, akit elfelednek."
Köszönjük szépen Dága Kicsi Kalóz a szereteted, vidámságod, hűséged, az együtt töltött boldog időt!
Nyugodj békében, szívünben örökké velünk élsz tovább!
Kriszti, Józsi, Pepe, Alpi és Zsuzsa
2012.02.15. 16:45
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése